Sorsolásunknak köszönhetően jócskán volt idő az előző meccs fáradalmait kiheverni (az előző fordulóból kimaradtunk a 14 csapatos bajnokság miatt) és újult erővel, felkészülve várhattuk következő ellenfelünket. Teljes létszám állt rendelkezésünkre, hogy kiválasszuk a 4 legalkalmasabb játékost, aki összemérheti erejét az igencsak erősnek ígérkező OTP Sportköre csapatával. Természetesen senki ellen nem állunk ki feltett kézzel, most is örültünk egy igazi kihívásnak!
Ellenfelünk hosszú évek óta biztos tagja a BP2 bajnokságnak, az elmúlt években voltak már 4. és 5. helyezettek is. A tavalyi szezon kevésbé jól sikerült nekik (11-ek lettek), talán ennek egyik oka az volt, hogy Somogyi Rolandnak (112/50 BP2) nem sikerült az előző évek formáját mutatnia, pedig régebben az OTP egyik legjobb embere volt. Tavalyi mutatója jócskán elmaradt az elmúlt években megszokott 70% körüli teljesítménytől (talán sérülés hátráltatta). Ha idén az előző év játékát tudja hozni, akkor a tavaly Top10-es Hegyi Lászlóval (100/81 BP2) együtt már jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy visszatérjenek a bajnokság élmezőnyébe. De ha ez még nem lenne elég, idén őket erősíti az Ikarus I. csatapából átigazoló Ondré János (108/86 BP2) is. A ellenünk felálló csapat negyedik tagja Makk Zsolt 108/50) volt, aki ugyan az erősorrendben most hátrébb szorult, de sok csapat elfogadná húzóembernek is!
Mint látható, nem kis feladattal néztünk szembe ezen a szép, napsütéses kedd délutánon. Csapatunk tagjai, akik végül is felvették a kesztyűt és az arénába léptek: Vaszil, a Rettenthetetlen Sörivó, Tóth Attila, a MAFC Bajnoka, Dobi Laci a Rezzenetlen Arcú és Markó Tamás, a Villámsebes Első Csapás volt. (Talán kicsit sok Spartacust néztem mostanában?). Mint ahogy az ilyen emlékezetes összecsapásokhoz illik, szépszámú nézősereg is jelen volt, hogy biztassa bajnokait.
Hát kezdődjön a csata! A nyitó mérkőzésen az ilyen patinás viadaloktól eltérően a csapatok legjobbjai feszültek egymásnak: Vaszil mérte össze tudását Hegyivel. A nézősereg hamar átérezte, hogy fontos és szép labdamenetekben bővelkedő meccsnek lehet szemtanúja, és ebben nem is csalatkoztak. Mutatós, pörgős meccsen Vaszilnak sikerült 3-1 arányban két vállra fektetnie az ellenfél legjobbját. Markó Tamás hasonlóan izgalmas és látványos összecsapást játszott Ondréval: több olyan menet is volt, amikor már egy kívülről megnyertnek hitt labdát játszottak tovább, még több ütésváltáson keresztül. Az utolsó szettben sajnos elfogyott az erőnk: végül 3-2-re kikapott Tamás (pedig ő már nem először érezhette volna meg a győzelem ízét Ondré ellen: 2008-ban 3-2 Tamás nyert!). Dobi Laci, nevéhez illően rezzenetlen (rezzenéstelen?) arccal fogadta az első rá mért ütéseket, és mikor már sirattuk a meccset, Laci a padlóról (0-2 állásról) feltápászkodva legyűrte ellenfelét! Tóth Attila viszont emberére akadt Somogyi személyében. A látványra most sem volt panasz, de a sok nem kikényszerített hiba megpecsételte Attila sorsát és kikapott 3-1-re a ránézésre ereje teljében visszatérő Somogyitól.
A PPKO elleni meccstől eltérően tehát nem engedtük el nagyon ellenfelünket az első körben. Bizakodva vártuk a Vaszil-Ondré meccset, habár Vaszil megjegyzésétől ("még szettet sem nyertem eddig ellene") kicsit átfutott a borzongás rajtunk. De hát annyira meggyőző volt a Hegyi elleni meccse! Most sem mondhattuk, hogy egy percnyi nyugalmat is engedtek volna a mérkőző felek a nézőknek, emlékezetes meccset láthattunk, az Erő közdelmét a Technikával (a félreértések elkerülése miatt: ezt az oldalt képviselte Vaszil). Ondrén ugyan látszott, hogy eddig kicsit nagyképű viselkedése után kénytelen jobban odafigyelni a meccs végén, de sajnos ennek meg is lett a foganatja és sikerült döntő szettben megvernie Vaszilt. Markó Tamás és Makk összecsapásánál már nem volt kérdéses, ki érzett rá jobban ellenfele stílusára. Tamás esélyt sem adott a feltápászáskodásra Makknak, amikor lehetősége volt befejezni a meccset, azonnal lecsapott és ezzel a 3-0-ás győzelemmel egalizáltuk a mérkőzés eredményét! A következő két meccsen sajnos nem sikerült meglepetést okoznunk, pedig végig nagyon vártuk mindkét bajnokuntól, hogy az utolsó percben még képes megfordítani a meccsét! Mivel végül is ez nem jött össze (Laci Somogyitól, Attila Hegyitől kapott ki 3-0-ra), minimális előnyre tett szert az OTP és 5-3-ra vezettek félidőnél.
Vaszil az eddig jól játszó, csak kicsit szerencsétlen Makk Zsolttal folytatta. Ismerjük már Vaszilt, meg sem lepődtünk azon, hogy jó gladiátorhoz illően rendesen húzta az érte szorítók idegeit. 2-1-es szett állásnál és 8-3-as vezetésnél, szép, tapsot kiváltó megoldások után (jó tőrvívóhoz illően) kikacsintott a neki drukkolóknak, és utána csak hogy ne legyen olyan nyugalmas és egyszerű az élet, gyorsan el is vesztette azt a szettet 11-9-re. A következőben még megvolt az önbizalom az első pontokban, de amikor sehogy sem akart lemaradni ellenfele, elővette a harciasabb tekintetét és "nem oda Buda" felkiáltással elintézte őt végül 3-2-re (na jó ezt lehet hogy nem mondta). Markó Tamástól vártuk a megváltást, hogy megverje Somogyit, aki olyan magától értetődően adott vissza minden labdát, mindegy volt neki gyors volt vagy lassú... Hátha kicsit meggyűlik a baja Tamás jól pörgő oldalszerváival és az utána következő sebes ütéseivel! Addig bejött, hogy kicsit küzdött velük, de Tamás sajnos nem bírta olyan jól a hosszú labdaváltásokat, mint Ondré ellen, így vesztesen kényszerült elhagyni a küzdőteret. A Dobi-Hegyi meccsen a bukmékerek valószínűleg elég kis odds-szal adták Hegyit, de meglepetés bármikor bekövetkezhet (most meg épp fogadok az eddigi Spartacus nézés helyett), ezért egy igazi hazai drukker a saját csapat játékosát teszi meg a nagy nyeremény reményében. Most ugyan az a drukker elveszítette azt a pénzt (3-0-ra elég simán nyert Hegyi), de a következő hasonló alkalommal majd kamatosan visszanyeri! Meg hát most jött az a meccs, amikor letöröltük a vigyort Ondré arcáról! Attila megvillantotta agyarait és most nem hibázott a gyilkos pörgetések bevitelénél, ezzel 3-1-re elintézte ellenfelünk hangadóját (aki később szóvá tette, hogy az egyik drukker túl nagy elánnal biztatta hazai játékosát; lehet tavasszal ez a "drukker" adja neki a következő döfést?). Nem változott a különbség a körben, 7-5-tel vágtunk neki az utolsó összecsapásoknak.
Jól tartottuk magunkat a bajnokság egyik favoritja ellen, de most már jó adag szerencse is kellett volna a pontszerzéshez. Az első akadályt sikerrel vettük, amikor Vaszil tartva aznapi jó formáját, 3-1-re legyőzte Somogyit. Tamásnak sajnos nem sikerült elkapnia a BP2 világában ritkán látható biztos pörgetéseket bemutató Hegyit (3-0 oda). Lacinak sem sikerült előhúznia a csodafegyvert, ugyan megszorongatta Ondrét és csak egy hajszállal ugyan, de mindig lemaradt a gyors Ondré-indításokról és ezzel a visszatámadás lehetőségéről is. A szépítés feladata Attilának jutott és már elkönyveltük, hogy most is 9-7-es vereséggel távozunk. Talán a tét hiánya tette, vagy a sors megkönyörült az eddig összes meccsét 3-2-re elveszítő Makkon, de jóval több hibát vétett most Attila, mint ami megengedhető volt és meglepetésre kikapott 3-1-re!
(A Markó Tamás - Makk Zsolt mérkőzés eredménye a valóságban 3-0 volt.)
A nézőknek sem, de a játékosoknak sem lehetett azonban az eredményen kívül panasza a meccsre. Nagyon szép labdameneteket láthattunk, szoros, küzdelmes volt az összecsapás a végsőkig! Nagy öröm és boldogság lehetett volna (jó sok sörrel leöblítve) ha nyertünk volna, de ezt most el kellett halasztanunk egy kis időre és el kellett ismernünk, hogy most nálunk jobbakkal találkoztunk. A csapatból Vaszilisz teljesítményét (és szép játékát!) emelnénk ki, ő azért nagyon megérdemli a sört. Markó Tamásnál és Attilánál inkább csak a szép játékra emlékezhetünk jó szívvel. Habár a MAFC bajnokának azért illett volna 1-nél több meccset nyernie. Laciból ma hiányzott a tűz, ha a rezzenéstelen arcán nem is, de a játékán észrevettük volna.
Most nem állunk nagyon fényesen a tabellán, de ha kicsit a helyezések mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy már csak három veretlen csapat van, akikből pedig kettővel találkoztunk ősszel. Mindkettőjüket mi szorítottuk meg a legjobban eddigi ellenfeleik közül. Tehát elkeseredésre nincs semmi ok, most már remélhetőleg tényleg elindulunk szépen felfelé a csúcs felé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése