2011. október 24., hétfő

Ősz, 7. forduló, Kőbánya SC III. - MAFC III.

Lendületben

Egy fordulónyi kihagyás után a következő legyőzendő ellenfelünk a Kőbánya SC III. csapata volt. A Kőbánya SC csapatai már hosszú évek óta képviseltetik magukat a Budapest bajnokság II. osztályában, az elmúlt 5 évben folyamatosan legalább 2 csapatuk itt szerepelt, de például 2009/10-ben mind a három csoportba jutott egy-egy Kőbánya csapat. Emiatt többször is szembe kerültek a MAFC-osok a Kőbánya játékosaival, tavaly is küzdelmes meccseket vívtunk velük. Tavaly otthon nyertünk 10-6-ra, idegenben kikaptunk 13-3-ra, ezért most már ideje volt, hogy végre bevegyük a várukat! 


 A sok csapat miatt természetesen a felállásuk folyamatosan változott, a mostani viszont erősen hajazott a tavalyira. A mi bevetendő kommandós csapatunkba Dobi Lászlót, Falusi Istvánt, Kovács Attilát, Tóth Tamást válogattuk be. A játékosok tavalyi szereplése alapján megbecsülhettük a várható eredményt is és sajnos ezekből kiindulva nem billent egyértelműen felénk a mérleg nyelve. De azért szerettük volna, ha Vaszilisz mesternek lett volna igaza, aki 12-4-es MAFC győzelmet jósolt. Tavaly a Kőbánya ellen Laci 1-et, Attila szintén 1-et, Tamás 3-at nyert, Falu nem játszott, ami eddig még kevés lenne a győzelemhez, ezt túl kellett szárnyalnunk! (Persze ha Falu 4-et nyer, a többiek meg hozzák a tavalyit, akkor elvileg megvan a 9, de azért erre nem akartunk építeni.)
 
A Kőbánya játékosai közül a Budapest I/C-t is megjáró Borbély Andor (112/77) a legerősebb, őt még senkinek sem sikerült legyőznie közülünk. Bottka László (108/49) és Boros László (92/36) már verhető (de nem könnyű) ellenfeleknek ígérkeztek, a verhetőségüket kellett most igazolnunk. Molnár József egy kerületi Kőbánya csapatból érkezett, miután a IX. kerületből visszaléptek, itt kapott játéklehetőséget. 18 órakor kezdődött a meccs, mi igyekeztünk hamar odaérni a bemelegítésre, hogy a meccsekre már játékba lendülhessünk és ne meccs közben kelljen szokni az idegen termet és asztalokat. Ez részünkről nagyjából sikerült is, azonban az ellenfél még csak 17:45 körül rakosgatta ki az asztalokat. A körülmények eleinte amúgy sem túl kedvezően festettek: a bordásfalak és a kis terem miatt sok "Állj!" felkiáltásra és labda keresésre számíthattunk.

A kölcsönösen tiszteletteljes köszöntés után nekivágtunk a küzdelemnek. Attila kapásból belecsapott a lecsóba, Andorral kezdett. Azt azért mindenki tudta, hogy nem vesszük le a fejét ha véletlenül kikapna. Borbély faarccal kezdett, és később sem sikerült nagyobb elevenséget felfedezni a játékában, de a zavaró Anti hatás és a jól időzített keresztütések elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy 3-0-ra hozza a meccset Attila ellen. Laci már nagyobb küzdelemre késztette Bottkát, aki egy Donic Piranja-val ismertette össze Lacit. A piranha-k jól megcsípkedték Lacit, legyőzni viszont nem tudták: szoros meccsen miénk a pont, köszönhetően Laci 3-2-es győzelmének! Tamás az erőteljes támadó stílussal operáló Borossal kezdett, az első szettben még jócskán álmosan. De aztán lassú víz partot most alapon Tamás szemcséje egyre javuló százalékban küldte vissza Boros pörgetéseit, aki pedig egyre bizonytalanabb lett, és végül ki is kapott 3-1-re. Falu a csapat (általunk) leggyengébbjének kikiáltott Molnárral kezdett, egy szettet benyelt ugyan, de aztán kijött a klasszis különbség a két játékos között: 3-1 Falunak és ugyanennyi az első kör után a csapatok küzdelmének állása is a javunkra!

A következő meccsen látszott meg igazán, hogy a csapat előtt lebegő cél (dobogó) plusz energiákat is képes mozgósítani bennünk: Laci egyszerűen leiskolázta az ellenfél legjobbját, Borbélyt! Ugyan az első szettet Borbély látványosan leadta, de utána is hiába vártuk, hogy mikor mutatja meg a foga fehérjét. Bár ezután észrevehetően kezdett jobban odafigyelni, de Lacin valahogy nem fog az antik és szemcsék "varázsereje", ugyanazzal a mozdulattal és nyugalommal adja vissza ezeket a "különlegességeket", mint a sima szoftot. Ezt megspékelte jól meghúzott pörgetésekkel és ütések könnyed visszaadásával és kész is a győzelem receptje! 3-1 lett Lacinak a meccs. A két szemcsés játékos (Bottka vs. Tóth) összecsapása hosszú meneteket ígért, a meccs elején azonban ebből semmi sem lett, mert mindkét szettben csak 3-4 pontot engedett Tamás Bottkának. De aztán Tamás elbízta magát, ellenfele pedig megérezte a távot és jóval több sikeres ütést vitt be miközben Tamásnak megcsappant az önbizalma. De mivel nagy küzdő, a döntő szettben nagy akarással és némi szerencsével sikerült felülkerekednie. A Falu-Boros összecsapástól igazi támadó tűzijátékot vártunk, ezt azonban eléggé egyoldalú lövöldözés lett, mert Falu bal kezes pörgetéseire nem volt védelme Borosnak. Ő pedig nem nagyon jutott ahhoz, hogy kezdeményezhessen, Falu ügyesen megelőzte őt (ebben hatásos szervái is nagy segítségére voltak). Sima 3-0 ide. Attila kifinomult pörgetései is hatásosabbak voltak Molnár favágó (azonban meglepő helyzetekben is eredményes) ütéseinél, ennek eredménye 3-1-es MAFC siker lett. Ezzel a szép körrel nagy lépést tettünk a végső győzelem felé: 7-1-re módosult az állás.

A harmadik kör első meccsén Tamás ellen Borbély ugyanazt a taktikát követte, mint Laci ellen: az első szettet még bemelegítésnek szánta és elveszítette. Utána aztán beindult az úthenger, látszott hogy nem véletlenül tanyázott a ranglista első negyedében tavaly. 2-1-es "magyar-norvég vezetésnél" (ez Borbély szavajárása volt a pontok és a szettállás bemondására és ő volt a magyar oldal) már 7-1 volt Borbélynak és egy fityinget sem adtunk volna Tamás győzelméért. Ellenfele ekkor már a játék szépségére ment, megpróbálta kiütni Tamást. Ez a stílus pár látványos leütést hozott Borbélynak, valamint jó sok pontot Tamás konyhájára (Borbély rontott ütéseiből). Meglepetésre kiegyenlítődött a meccs! A döntő szettben pedig a hullámzóan játszó Borbély visszasüllyedt letargiájába és végül kikapott 3-2-re Tamástól! Csak hogy egyik ámulatból a másikba essünk, Falu meccse Bottka ellen is hatalmas küzdelmet hozott. Falu amikor nem sietett, hanem kidolgozta a labdáit, simán nyerte a pontokat. Néha viszont kapkodott és ebből lettek Bottka nyert szettjei. Falu győzelme tehát nem forgott annyira veszélyben, mint a végeredmény mutatja. (Ezt a sikert amúgy "nagyon szarul játszva" érte el Falu hogy őt idézzem. Ha úgy játszana, mint elvárná magától, akkor biztos hogy senki sem tudná megállítani :) Sajnos nem tudtunk most sem okosat mondani neki, amikor egy 11-7-re megnyert szett után segítséget kért, mert "semmi nem jött össze" neki. Nade addig nincs semmi gond, amígy ilyen "szar" játékkal is 2-3 meccseket hoz, mint eddig!) Ezzel még nem volt vége a 3-2-knek! Kívülről sima Kovács Attila győzelemnek látszó meccset végül 3-2-vel abszolvált a MAFC játékosa. Később elmesélte, hogy hiába látszott úgy, hogy ellenfele csak elkeseredésében dobálja vissza a labdákat, ezekben volt fals rendesen és könnyen el lehetett hibázni belőlük a következő pörgetést. De szerencsére Attila nyerte a meccs döntő szettjét 13-11-re. Ez a kör a 3-2-es meccsek köre volt és ebből Laci sem akart kimaradni, ezért jól elhúzta meccsét Molnár ellen. Sőt volt egy pillanat, amikor úgy tűnt hogy ki is tud kapni! De aztán Tamás jól megmosta a fejét, utána már nem volt semmi gond és Laci megfordította a meccset. Ezzel ebben a körben mind a 4 győzelem a miénk lett, pedig a szettállás szoros 12-8 volt! A meccsállás már 11-1 volt nekünk.

Ennyi izgalom után az utolsó kör már nyugalmasabb volt, egyedül Attilának akadtak nehézségei. Pedig az ő meccse is simának indult, már 2-0-ra vezetett Bottka ellen, akire 3 darab 3-2-re elvesztett meccs után rámosolygott a szerencse. Miután 2-1-re szépített, Attilának elfogyott a puskapora, nem sültek a pörgetései ezért megcsappant az önbizalma is. Ennyi csapás elég is volt ahhoz, hogy elveszítse ezt a meccset, és ezzel kis keserűséget vigyen az amúgy sikeres és szép napba. Falu sajnos még sosem verte meg Borbélyt, ezen a sorozaton most sem sikerült javítani, 3-0-ra kikapott. Laci Boros elleni és Tamás Molnár elleni meccsén nem forgott veszélyben a MAFC győzelem.


Ezzel a mérkőzés végeredménye 13-3 lett a mi javunkra, ami már "alázás", hogy szakosztályelnökünket idézzem. Azonban nem bízhatjuk el magunkat, mert ha a 3-2-es meccsek aránya (6-1 ide) véletlenül fordítva alakult volna, akkor máris 8-8 lett volna a végeredmény! Mindenki jól játszott a csapatból, Borbély Andor pedig szép skalp Laci és Tamás falára! Egyelőre távolról követjük a bajnokság élmezőnyét, de még látótávolságon belül vagyunk, és ha tovább folytatódik a lendületünk, akkor a félidőre még közel is kerülhetünk hozzájuk. Ebben segíthet minket a következő fordulók kedvező sorsolása, ahol hasonlóan jól kell koncentrálnunk!

(A meccs után sikerült ellensúlyoznunk Lacival a múltkori igényes Il Treno sörözést, mert sikerült kifognunk a környék egyik "legkésdobálóbb" helyét. A sör ára azért kárpótolt minket, mert 270ft-ért kevés helyen juthattunk volna hozzá a nedűhöz. De amikor leültünk azért óvatosan tekintgettünk a 60 éves célbaköpő mester papára és a "barátságos" arcú szép szál legény fiára. Az első korsó után azonban már nem zavartattuk magunkat, és végül épen-egészségesen hazaértünk.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése