Kisebb huzavona után sikerült nyélbe ütnünk ezt a meccset, mert ellenfelünk halasztási kérelemmel fordult hozzánk a meccs előtt pár nappal. Általában rugalmasan kezeljük az ilyen kéréseket, ha van értelmes alternatíva. Most két lehetőségünk volt: vagy helyszínt váltunk és most ősszel mi leszünk a házigazdák vagy elfogadjuk az általuk felkínált lehetőséget. Az első esetben megint dupla meccsel kellett volna számolnunk, ugyanis idén már csak 2 edzésnapunk van a tavalyi hárommal szemben. A dupla meccsel a többi MAFC játékos elől vennénk el a játéklehetőséget, ezt csak akkor szerettük volna bevállalni, ha nincs más megoldás. Az általuk felkínált december 23-i időpont még ennyi meggondolást sem igényelt, mert bár lehet hogy ellenfelünk ezt a meccset karácsonyi ajándéknak szánta (az kérdéses, hogy nekünk vagy maguknak) de sajnálattal el kellett utasítanunk ezt a nagylelkű felajánlást. Hiszen aznap még fontos megbeszélnivalók várnak ránk Jézuskával az ajándékozást illetően!
Sajnos az Erzsébeti Hajós DSE más alkalmat nem tudott biztosítani nekünk, ezért végül megegyeztünk velük, hogy az eredeti időpontban játsszuk le a meccset. Saját tervezett felállásunk is kis alakítást igényelt, ugyanis régen látott bajtársunk, Vaszilisz jó munkásember módjára a vállalat szempontjait helyezte előre és inkább lemondta ígért szereplését a MAFC színeiben. Szerencsére Falu a csapat segítségére sietett és ugyan nem ígért lehengerlő játékot (az előző átmulatott éjszaka miatt kicsit megcsappantak energiatartalékai), de már megjelenésével is erőt és hitet öntött a csapat tagjaiba. A többiek a már jól megszokott játékosok voltak: Laci, Kovács Attila és Tamás alkották a mindig megbízható csapatmagot, akik most is vállalták a megmérettetést.
Kicsit azért féltünk ám a meccstől, hiába állította az ellenfél, hogy nem tudnak rendesen kiállni. Tudtuk ugyanis, hogy rendelkeznek egy joker kártyával (amire egy Kaszás Laci fej van rápingálva) és lehet, hogy most, ellenünk kívánják kijátszani. Kaszás Laciról annyit kell tudni, hogy ugyan mostanában alacsonyabb bajnokságokban játszik, de nemrég még a Budapest bajnokság I/A osztályában számított veszélyes ellenfélnek: 2006-2008 között mindig 60% körüli mutatóval zárta az évet! Tavaly sokat játszott BP II-ben és csak Szabó Lászlótól kapott ki (aki szintén nemrég még I/B-s játékos volt) és 80/79-es mérlegggel zárta az évet. Mivel előre nem tudhattuk, melyik Erzsébeti Hajós játékos fog hiányozni, elég rossz előérzettel készültünk a meccsre. Ez még fokozódott is, amikor megpillantottuk Kaszást a helyszínen! De ott volt szinte a teljes már ismert Erzsébeti Hajós csapat is, akikkel tavaly játszottunk: Hachbold Tamás (104/62), Farkas Zoltán (84/26), Bunsits József (76/16) és Kovács Zoltán (68/18) is. Nem úgy tűnt, hogy kevesen lennének, inkább túl sokan!
De aztán szerencsére a meccs kezdetére tisztázódtak az erőviszonyok: sem Farkas, sem Hachbold nem fog játszani aznap. Előbbi vállsérülés miatt csak nézőként tudta biztatni csapattársait, utóbbi pedig valószínűleg sportorvosi igazolás hiánya miatt nem tudott pályára lépni (ezt onnan gondoljuk, hogy az egész meccset végig edzette egy szomszéd asztalnál). Kaszás ugyan maradt, de így már reménykedtünk a két pont megszerzésében a maradék 3 játékossal szemben. Tavaly is találkoztak a csapatok, mindkét alkalommal játszott ellenünk a nagy hírű Kaszás Laci, és sajnos mindkétszer veretlenül hagyta el a játékteret. A mostani fellépők közül Dobi, Kovács és Tóth már ismerősként köszönthették az ellenfél játékosait, és mindegyikük ellen jó eséllyel léptek pályára!
Jól kezdődött az összecsapás, ugyanis Laci megerőltetés nélkül zsebelte be a győzelmet, könnyű dolga volt, mert nem volt ellenfele. A két Kovács küzdelméből sajnos a számunkra kevésbé szimpatikus győzött, Attila jól tartotta magát, megszorította ellenfelét, de a végén a megingások a győzelmébe kerültek. Szoros küzdelemben a Zoltán nevű játékos örülhetett a meccs végén. Tamás tartalékolta a erejét a nyerhető meccsekre (akár úgy is fogalmazhatunk, hogy feladta a meccset Kaszás ellen) és sima vereséget szenvedett. Falusi jó játékkal, szoros szettekben győzedelmeskedett Bunsits felett. Eddig számításaink szerint alakultak az eredmények, Kaszás ellen kalkuláltunk a négy vereséggel, belefért az elveszíthető 3 meccsbe még Attila kudarca is. Eddig 2-2 az eredmény.
Jócskán lelombozta kedvünket azonban az, hogy a következő kör előtt az Erzsébeti Hajós csapatának sikerült a varázskalapból előhúznia egy negyedik játékost is: Halányi Ferenc jelentkezett játékra. Köszönhetően drága jó szívünknek (és mivel szeretjük a kihívásokat) engedélyeztük, hogy a továbbiakban játszhasson ellenünk. Gyorsan elindítottuk a nyomozást, hogy mire számíthatunk tőle és kicsit megnyugtatott minket, hogy eddigi eredményei alapján verhető játékosnak tűnt. Sajnos Attila meccse azért azt mutatta, hogy nem lehet félvállról venni őt: kiélezett küzdelemben sikerült csak legyőznie a friss szerzeményt Attilának, de szerencsére 3-2-re hozta a meccset. Tamásnak jót tett a pihenő (amit Kaszás ellen engedélyezett magának) mert Kovács Zoltánnak esélye sem volt ellene, sima 3-0 lett ide. Falu próbálkozott ugyan Kaszás ellen, szép támadásai is voltak, de sajnálatunkra (majdnem) mindegyik pörgetése visszajött, ami meg is lepte Falut. Pontokat tekintve ezért nem is sikerült sokat szereznie, legalábbis szett nyerésre nem volt elég: 3-0 Kaszásnak. Laci szép és hatásos játékának nem találta ellenszerét Bunsits, ezt a meccset is hozzánk számolhattuk. Ez a kört már mi nyertük 3-1-re, ezzel 5-3-ra átvettük a vezetést.
A két szemcsés védő meccséből végül nem lett küzdelem, mert kiderült, hogy Tamás azért jobban ért a TSP P1r szemcséhez, mint Halányi és be is tudja ütni a ziccereket. A végén kis bohóckodás is belefért a 3-0-ás gyözelembe. Aztán sajnos következett az a meccs, ami újra kérdésessé tette a végeredményt: Falut meglepte Kovács Zoltán szokatlan játékstílusa és hibátlan közeli droppolás technikája. Hiába volt képes megindítani Falu a labdákat, ezek mintha falról jöttek volna vissza. Sajnos Kovács nyesett labdákra is ismert ellenszert, sokszor lehetetlennek tűnő szögből indított sikeres támadásokat. Falu nem tudott alkalmazkodni ezekhez, el is veszítette a meccset 3-0-ra. A nap meccsét vívta ezután Laci és Kaszás. Majdnem ledőlt a verhetetlenség nimbusza! Laci nem ismert elveszett labdákat, és Kaszást meglepték ellenfele agresszív ellentámadásai. Lacinak sikerült ellopnia az első szettet! A másodikban ugyan nem jöttek be kockázatosabb labdái, de a harmadikban megint ő érezhette magát nyeregben. Már 10-8-ra is elhúzott ellenfelétől, aki egyre bizonytalanabbá vált. Lacit aztán egy beérkező labda megzavarta, de lovagias gesztussal ellenfelének adta a pontot! Ez végzetesnek bizonyult, mert utána nem sikerült hoznia a szettet és utána már csak kapaszkodott az eredmény után. Pedig ha nekünk állt volna a zászló 2-1-nél, akkor eséllyel reménykedhettünk volna a meglepetésben! Sajnos azonban a végeredmény 3-1 lett Kaszás javára. Attila újabb heroikus küzdelemben kaparintotta meg a győzelmet Bunsits ellen 3-2-re. Hatalmas kő esett le szívünkről, mert veresége a pontvesztés rémképével fenyegetett volna minket! Az eredmény ekkor 7-5 volt és semmi sem dőlt még el!
Az utolsó körben ugyan voltak Halányinak fellángolásai, de a jobb győzött: Falu 3-0-ás diadala már 1 pontot jelentett nekünk. Már csak egy mérkőzést kellett nyernünk! Izgalmasan alakult a vége, ugyanis Kovács és Laci összecsapásán nem volt egyértelmű a MAFC fölény, Lacinak rendesen meg kellett izzadnia a győzelemért. De megszerezte azt 3-1 arányban! Kaszás közben viszonylag gyorsan hozta Attila elleni
meccsét. Tamás levezető meccsének már nem volt tétje Bunsits ellen, ez látszott is ellenfele játékán. Itt sem beszélhetünk küzdelemről, sima 3-0-át írhattunk be Tamás neve mellé.
Ahhoz képest, hogy az Erzsébeti Hajós DSK csapata halasztani akart, egyáltalán nem nevezhető sima győzelemnek, amit összehoztunk. Persze gondolom arra számítottak, hogy egy Kaszás, Hachbold, Farkas, Kovács összeállításban akár meg is verhettek volna minket. Akkor azért nem engedhettük volna meg Vaszilisz mesternek a felelősség alóli kibújást és mi is a legjobb felállásban szerepeltünk volna! A lényeg az, hogy folytattuk sikeres menetelésünket és lassan már számolnia kell velünk a többi csapatnak is. Sajnos azonban lassan végéhez közeledik a könnyebbnek nevezhető sorozat: a következő meccs után rendesen össze kell majd kapnunk magunkat, hogy továbbra is komoly esélyekkel pályázhassunk a dobogóra!
Természetesen a nap végén nem maradhatott el a jól megérdemelt lazítás sem: meglátogattunk egy színvonalas, elegáns éttermet. Most sem tatárbeefsteak-kel ünnepeltünk, maradtunk a bevált receptnél. Erre az akciós búzasör is rátett egy lapáttal és meglepő módon aznap győzedelmeskedett a csapatszellem is (többek között az otthon és a gyengébbik nem vonzereje felett), úgyhogy teljes csapatlétszámmal vehettünk részt a hangulatos nap-záró, világ-megváltó beszélgetésen.
Tisztelt MAFC III.
VálaszTörlésSajnálom, hogy nem játszhattam veletek a 10. fordulóban. Biztos jó meccsek lettek volna.
Az 1/B csapatunknak szüksége volt a segítségemre ugyan is csak 3an lettek volna. A szabályok pedig nem teszik lehetővé, hogy 1 héten valaki többször is játsszon.
Egyébként gratulálok a győzelemhez, további sok sikert kívánok. Remélem tavasszal sikerül visszavágni :)
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
üdv,
Hachbold Tamás