Több, mint egy hónap telt el az ősz-záró BVSC ellen szoros küzdelemben elvesztett meccs óta. Egy hónapunk volt rá, hogy elhalványodjanak a fájó emlékek. A meghitt karácsony és az évzáró szilveszteri átmulatozott éjszaka jótékony hatására új energiával töltődtünk fel, és már türelmetlenül vártuk, hogy újra püfölhessük a pingpong labdát a jól megszokott Hauszmann utcai csarnokban! A MAFC III. játékosai szorgalmasan látogatták az edzéslehetőségeket, tehát felkészülten várhattuk az első tavaszi összecsapást a Halassi Oliver SC I. ellen. (Seneca óta tudjuk ugyanis, hogy "diligentia maximum etiam mediocris ingenii subsidium").
A "tavaszi szezon" kifejezés az időfelelősnek is megtetszhetett, hiszen az utóbbi hetekben meglepően enyhe idővel ajándékozott meg minket. A szép idő és az első tétmeccs előtti kellemes borzongás mindenkit jó kedvre hangolt és bizakodó hangulatban várhattuk ellenfeleinket. Erre a bizakodó hangulatra rátett még egy lapáttal az is, hogy nagy visszatérőt köszönthettünk sorainkban Markó Tamás személyében, aki egy súlyos sérülés és műtét után tért vissza újra a játéktérre. Ősszel Tamás nem játszott, akkor Vaszil és Petróczi Attila erősítette csapatunkat, de a többiek (Laci, Falu, Tóth Tamás) már ott voltak a 2011/12-es szezon nyitómeccsén. Laci akkor még szurkolóként és tanácsadóként vállalt szerepet a 10-6 győzelmünkben, most viszont már a játékát is retteghette az ellenfél!
A Halassi csapata változatlan felállásban érkezett hozzánk: a Vadász György (68,7%), Brumár János (46,1%), Ledényi Lajos (45,4%), Géczi János (35%) négyesnek kellett megmutatnunk, hogy ki az úr a háznál! (Az eddigiektől eltérően a játékos neve mellett a továbbiakban az őszi szezonban elért teljesítményét fogjuk megadni.) Az őszi és a tavalyi százalékok összevetéséből azért meglátszott, hogy kicsit felhígult a mezőny tavalyhoz képest, hiszen a Halassi mindegyik játékosa majd' 10%-ot javított az eredményén. Ez persze köszönhető lehetne a sok edzésnek is, de mi inkább az előző lehetséges okot tartjuk valószínűbbnek, hiszen a Halassi csapat tagjai azért már nem mai gyerekek... A javulás persze igaz a MAFC-osokra is, viszont ennek aránya nálunk kb. 15%, az 5%-os előnyt tudjuk be annak, hogy mi viszont időt és fáradságot nem kímélve sanyargatjuk magunkat a kemény edzéseken!
A bíró sporttárs szerint fel kellett kötnünk a gatyánkat, ha nyerni akartunk, erre viszont az első kör eredményei erősen rácáfoltak. Úthengerként szaladtunk át ellenfeleinken ezeken a meccseken, igazán nem tudtak ellenállást kifejteni ellenünk! Laci Géczi elleni 3-0-ás győzelme kötelező volt, az viszont már tisztelendő, hogy a visszatérő Markó Tamás simán intézte el a "Brumi-szöcskékkel" operáló Brumár Jánost! Tóth Tamás Halassi elleni őszi meccsén mutatott lámpaláza mára már a múlté, nagyot javult az eredményessége azóta, és most Vadász Gyuri sem tudta megállítani. Falu is lendületben volt és jól küzdött Ledényi Lajos ellen, nem okoztak problémát neki Lajos balkezes tenyeres-pörgetései (hát persze könnyű neki, hiszen ő is balkezes).
A folytatásban sem lanyhult a frissesség és a koncentráció, hiszen az első elvesztett meccsig egészen a 8. körig kellett várnunk. Az első áldozat Falu volt Vadász ellen, aki nem véletlenül számít nemzetközileg elismert kiváló paraasztaliteniszezőnek, konyít valamennyit a játék alapjaihoz :). Ez persze Faluról is elmondható, de Gyuri volt a kezdeményezőbb és mint Szimonidész óta tudjuk, "fortes, fortuna adiuvat"! Előtte azonban még Laci sem engedte magát zavartatni Brumár stílusától, aki ugyan ellopott egy szettet, de többre nem futotta. Markó Tamásnak viszont már meg kellett izzadnia Ledényi ellen, 5 szettre volt szüksége neki a győzelemhez. Azért még látszott egy kicsit a kihagyás, hiszen több olyan rontása is volt, amiket majd a későbbiekben becsukott szemmel fog majd bevágni! Tóth Tamás behúzta a Géczi ellenit.
Egész jó álltunk félidőnél, 7-1 volt ide! Laci meglepően simán és meglepően gyorsan tudta le a Ledényi elleni játékot (küzdelemnek igazán nem volt nevezhető), 1-0-ás vezetés után pár szerencsés labdával elvette ellenfele kedvét a továbbiaktól, tehát 3-0 lett beírva. Vadász Gyuri ha már így belejött Falunál, Markó Tamás ellen sem adta alább. Tamás még meg is könnyítette a dolgát rendesen, nem nagyon törekedett arra, hogy némi ellenállást mutasson. Ez most még elment, de a PPKO ellen majd az "utolsó vérig" kell majd küzdeni! Falu-Géczi 3-0. Tóth Tamásnak nagy mumusa Brumár, általában kikap, ha nem sülnek az ütései ellene. Ma viszont az égiek megkönyörültek rajta és ugyan szórta a labdákat a szélrózsa minden irányába, de nem kevés szerencsés ponttal megmentette a meccset 3-1 arányban.
Ja és közben el is felejtettem szólni, de már régen megvolt a győzelem, nem mintha nagyon veszélyben forgott volna: 10-2 ide. Az utolsó kör még tartogatott Laci és Falu számára nehézséget Vadász ill. Brumár személyében. Laci viszont ma nagyon elemében volt, és osztotta rendesen Gyurit, aki meg is lepődött azon, hogy most eddig ő pörgette ki ellenfeleit most meg ő kapja a labdákat a szeme közé vagy az asztal sarkára. (Azért az nem volt szép Lacitól, hogy 8-2 után odaadott egy szettet ellenfelének). Markó Tamás ellen nyert egy szettet Géczi! Ezt tudjuk be annak, hogy nagyon feljavult az utolsó meccsére, azt nem hiszem, hogy Tamás nem vette volna komolyan... Falu ellen már belejöttek a szöcskék az ugrálásba, mert ugyan az első szettben még gyilkolta őket rendesen Falu, de aztán cselesen kikerülték az ütőjét és ezzel Brumár hozta a Halassi aznapi harmadik győzelmét (ami még így sem túl sok). Tamás sikeresen, szettet sem vesztve megbosszulta az őszi meccsen elszenvedett 3-2-es vereséget Ledényi ellen.
Ez szép, önbizalom-növelő meccs volt, de sajnos attól félek, hogy a jövő heti PPKO elleni összecsapásnál ennél kicsivel többre lesz szükség! Itt célozhatnék a BKV elleni fényes 15-1-es győzelmet követő Kispest elleni összeomlásra, de reméljük, hogy Hérakleitosz jól átlátta a világ történéseit mozgató rugókat, amikor így szólt: "disz eisz ton auton potamon uk an embaiész". Reméljük igaza lesz, ha meg mégsem sikerül csapatunknak a bravúr, akkor majd előhúzhatjuk az ismeretlen szerző szájából származó örökérvényű igazságot: "a csapatmunka lényege: mindig van kit hibáztatni".
Ráadás: "Lupus in fabula"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése