A sorsolás szeszélye folytán döntő küzdelemre készültünk az őszi szezonzárón. A BVSC-Zugó Sportiskola III. csapata ellen kellett megmutatnunk, hogy a rutin (egyelőre) még diadalmaskodik a fiatalos hév felett, a heti 4 edzésnél többet ér a hosszú évek alatt szerzett meccs-tapasztalat. A BVSC csapata előttünk tanyázott, ők helyezkedtek el a dobogó legalsó fokán, ahová mi szerettünk volna feljutni a karácsonyi ünnepek előtt. Emellett ki kellett köszörülnünk a tekintélyünkön esett csorbát, a Kispest elleni sima zakó nagyon nem hiányzott senkinek. Ha nyerünk, helyet cserélünk a tabellán, ha kikapunk, akkor maradunk a negyedik helyen, alig vezetve a nyomunkban loholó Kispest előtt.
A meccs komolyságához híven megint a legjobb felállásunkban vártuk a csatát: Dobi Laci, Vaszil, és a két Tóth, Attila és Tamás kívánta megtörni a fiatalság lendületét. Tudtuk, hogy ezt a meccset vért izzadva is, de hoznunk kell! Az ellenfél teljesítményét elemezve a tavalyi eredmények vajmi keveset mondanak, hiszen ilyen korban pillanatok alatt ugrásszerű fejlődésre képesek a sportoló fiatalok. Inkább nézzük az idei mutatókat! Ezek alapján a meccslapon szereplő Becker László (36/30), Karikás Gábor (44/32), Keresztény Ádám (40/26), Kovács Gábor, négyes nagyon kiegyensúlyozott csapatot képviseltek, bármelyikük képes lehet bármelyik MAFC játékost legyőzni (beleértve az erre a meccsre nagyon készülő Vaszilt is). A gyors fejlődést alátámasztandó azért utánanéztem a tavalyi eredményeknek és nagyjából 40% körüli eredményről 70%-ra javultak az ifjak egy év alatt! Karikás Gábor volt az egyetlen felnőtt korú játékos, ő volt az edző, mentor és csapatvezető egy személyben. Kovács Gábort pedig újonc korosztályú játékos, többször találkozhattunk vele régiós kupákon, melyek közül többet megnyert és az ifjúsági korosztályban is többször a dobogón végzett! (Kevés meccset játszott a BP bajnokságban, ezért az itteni eredményeit nem tüntettem fel.)
Nagy érdeklődés mellett, MAFC-os és BVSC-s drukkerek biztatása közepette kezdődött meg a küzdelem. A fiatal tehetség Kovács Gábor a hétvégi Kanizsa Kupán második helyezést elérő Dobi Lacival csapott össze. Kicsit féltettük Lacit, mert hiába szántunk megfelelő időt a bemelegítésre, Laci hírhedten lassan rázódik bele az éles meccsek ritmusába. Az első két szetten tényleg csak kereste a labdákat, majd "jó" szokásához híven a harmadik szettben már kezdett felpörögni. Sok esetben ez elég lett volna a fordításhoz, most sajnos nem volt az, ezért egy 0-3-mal kezdtünk. A másik asztalon már biztatóbb képet mutatott a meccs, hiszen Tóth Attila a százalékok alapján legerősebb BVSC játékost, Becker Lászlót verte 3-0-ra. A meccs eredménye ugyan nem mutatja, de nagy küzdelem volt, minden szettet csak pár ponttal tudott hozni Attila. Azonban pontos ütései és agresszív támadásai meglepték ellenfelét, aki nem tudta saját játékát hozni, végig Attila irányított. Szép győzelem volt! Tamás először a BVSC fiatalok mentorát, Karikást kapta ellenfelül. Ők már találkoztak régebben is, a Fürjes Kupán a BP vigaszág mérkőzésein a négy közé jutás volt a tét. Akkor Tamás nyert 3-2-re, ezért reménykedtünk eme eredmény megismétlésében. Az ismétlés egész jól sikerült, még az eredményt is sikerült lemásolni. A kulcs a győzelemhez az volt, hogy minél kevesebb labdát tudjon Karikás keresztbe pörgetni a fonák oldalról Tamás backhand-jére. A döntő szettben sikerült ezt hiba nélkül megoldani, ezzel megint mi kerültünk lépéselőnybe. Vaszil pedig nagyon elszántan kezdett, sikerült is elvennie Keresztény Ádám kedvét a nagyobb erőkifejtéstől, simán hozta Vaszil a meccset. Szép kezdés volt, 3-1-re vezettünk!
A második körben az időközben feléledt Laci vívott ki-ki meccset Becker Lászlóval. Ezen a meccsen már sikerült hozni a vasárnapi játékot, szép pörgetésekkel lepte meg ellenfelét. A droppolás még kicsit akadozott, meg persze ki nem kényszerített hibák is becsúsztak. Emiatt döntő szettre került a sor, ahol aztán nagyon bekezdett Laci: 5-1-gyel fordulhatott. A térfélcsere viszont nagyon rossz hatással volt játékosunkra, egyszerű labdákat rontott és indításai is mellé vagy hosszúra mentek, de semmiképp a pályára. Sajnálhattuk az elszalasztott lehetőséget, de a 3-2-es vereség még nem a világ vége! Annál inkább rossz ómennek bizonyult az Attila Karikás elleni meccse. Attila még nagyon jó tanácsokkal látta el Tamást Karikás ellen az előző fordulóban, de amikor neki kellett volna alkalmaznia ezeket a pályán, kudarcot vallott és meglepően sokat hibázva 3-0-ra kikapott. Aggodalomra adott még okot, hogy amikor nem ő kezdeményezett, akkor kicsit tehetetlennek tűnt a pályán. Tamás újabb 5 szettes csatát vívott Keresztény ellen. Egészen 2-1-es vezetésig jól játszott, uralta a meccset, de aztán 8-8-nál egy elütött ziccer és egy rontott szerva a szettbe került. A döntő szettben pedig Keresztény vérszemet kapott és esélyt sem adott Tamásnak, aki kicsit el is veszítette önbizalmát. Ez a 3-2-t a BVSC-hez írhatta be a bíró sporttárs. Ennek a fordulónak siralmas eredményét végül Vaszilisz koronázta meg sima 3-0-ás vereségével az újonc Kovács ellen. Sajnos nem tudta Vaszil kibillenteni a fiatal fiút jól begyakorolt játékából és ezzel már 5-3-ra a BVSC vezetett.
A végeredmény persze még nem dőlt el! Hogy versenyben maradjunk, nagyon kellett volna Laci győzelme Karikás ellen. Aznap sajnos hiányzott a plusz Laci játékából, most is csak fellángolásokra és egy nyert szettre futotta. A szép kezdés után Attilából is elfogyott a lendület, hiába voltak nagyon szép menetei, ezeket a szép pontokat jóval több mellé és hálóba ütött labda követte, ami a pontokat tekintve ellenfele malmára hajtotta a vizet. Megint 3-0-ra veszített Attila, ennél többet vártunk tőle ezen a fontos meccsen! Tamás igyekezett életben tartani pontszerzési esélyeinket Kovács Gábor ellen. Minden furfangjára, szerváira és Vaszilisz nagyszerű drukkolására is szüksége volt, hogy legyőzhesse Gábort. Szép védésekkel és kevésbé szép szerencsés pontokkal tartotta magát versenyben. Döntő szett 8-4-nél már reménykedhettünk, de Gábor felzárkózott és időkérésre volt szükség. Minden oldalról ellátták jó tanáccsal a szurkoló MAFC-osok, de talán Vaszil tanácsra segített a legjobban: "Csináld azt, amit tudsz és küzdj!". Idegőrlő menetek után végül meglett a meccs, a feszültség a majdnem elpityeredő Gábor arcán is látszott. Ez a győzelem talán Vaszilnak is visszahozta küzdeni-akarását, mert Becker ellen megint nagyszerűen játszott, feledtette a Kovács elleni botlást. Nem volt kihagyás, bohóckodás és ez a hozzáállás meg is hozta az eredményét, a 3-1-es győzelmet! Döntetlen volt a forduló és még reménykedhettünk, mert még csak 7-5-nél járt a BVSC.
Nagy tétje volt tehát Laci Ádám elleni meccsének. Ádám a BVSC talán leggyengébb embere volt (nem a tudását tekintve, inkább a koncentráció-készség hiánya miatt), nem volt alaptalan győzelmi reményünk! Nagyon hullámzó volt a meccs menete, MAFC oldalról szorosan elveszített és nagy fölénnyel megnyert szettek váltogatták egymást, így érkezett el a mindent eldöntő utolsó menet. Edzéseken sokszor megcsodálhattuk Laci biztos labdatartását és nyugodt, türelmes játékát. Talán a nagy tét miatt, talán csak Fortuna asszony kedvváltozása miatt ezekből most keveset láthattunk, szokatlan kapkodás jellemezte Lacit és Keresztény megint elővette a Tamás ellen jól alkalmazott "brahi" ütéseket. Ezzel el is lopta a meccset és győzelmünk lehetőségét is. De még az 1 pontért küzdenünk kellett! Attilán volt a sor, hogy életben tartsa álmainkat! Az első szettben szépen alakult a meccs, Attila támadott, Gábor nem tudta ezeket megfogni. A második szettben is végig vezetett Attila, de a végén jöttek a buta hibák, és 10-nél utolérte őt a BVSC reménység és legnagyobb bánatunkra meg is fordította a szettet. Utána aztán már Kovács kerekedett felül és meglegyintett minket a vereség szele. Mint a Karikás elleni meccsén már láthattuk, ha kicsúszik az irányítás Attila kezéből, akkor kapkodni kezd és sokat hibázik. Sajnos megint így történt, ezzel elúszott tőlünk a pontszerzés lehetősége. A tét nélküli Becker elleni meccsen azért Tamás presztízsből igyekezett tovább gyarapítani a skalpok és a 3-2-es meccsek számát. Az elején ellenfele nem vette komolyan a meccset, ezzel 2-0-ás vezetéshez juttatva Tamást. Aztán összekapta magát és jobban odafigyelt, ennek jutalma az egyenlítés lett. Döntő szettben már Becker uralta a játékot és nem sok pénzt tettünk volna a MAFC győzelemre. De Tamás ellen általában megbosszulja magát a kis kihagyás is, szerencsére most is elbízta magát a BVSC játékos, és ezáltal 10 felett oda ajándákozta a szettet Tamásnak. A szezon utolsó meccsén Vaszilnak Karikás maradt. Vaszilisz nehezen szívja fel magát az ilyen tét nélküli meccsekre, nem lett volna meglepetés, ha most sem veszi komolyan. Most is voltak erre utaló jelek sajnos, de mivel 2-1-nél kis szerencsével sikerült egyenlítenie, a döntő szettben már nem volt érdemes lazáznia. Megmutatkozott a tudáskülönbség és lehengerlő utolsó szettel hozta a szépítő meccset a MAFC-nak Vaszil.
Ezzel a Lendület-PPKO meccs után újabb keresű pirulát kellett lenyelnünk. Kiderült, hogy ugyan bárkivel felvesszük a versenyt, de nem gondolhatjuk jobbnak magunkat a BP2 II. csoport "krémjénél". Hiába vertük biztosan a mögöttünk lévőket, a dobogósok ellen kevés, ha hozzuk az elvárhatót. Plusz teljesítményt kellene mutatnunk ezeken a meccseken! Nem hivatkozhatunk arra, hogy "nem volt szerencsénk", mert nem a szerencsén múlott a vereség. Vaszil hozta amit kellett, de nála is hiányzott az "X-faktor". Tamás volt az talán, aki erőn felül teljesített, kihasználta a játékidőt és nagy akarással sikerült a négy 3-2-es meccsből 3-at hoznia! Attilától és Lacitól több kellett volna ahhoz, hogy nyerjünk, nekik nem sikerült előhúzniuk a csodafegyvert. Attila tudása bőven meglenne a 4 nyert meccshez is, de a koncentráció-készségen még javítania kéne. Laci úgy tűnik, sajnos vasárnap kijátszotta magát, nem tudta hozni akkori formáját. Kellene a kiegyensúlyozott csapat-teljesítmény a nehéz meccsekhez, két játékostól 1 nyert meccs nagyon kevés.
Összességében tekintve az őszi szezont nem lehetünk elkeseredettek. Kicsit elmaradtunk a dobogós tervektől, de ezt még hozhatjuk az év végére. Az őszi szezont, újévet és az összetartó MAFC közösséget a meccs végén felköszöntöttük némi házi pálinkával (köszönjük Attilának a felajánlást!), ami ugyan némelyik sporit a kelleténél jobban megviselt a nap végére, de feledtette a rossz és felidézte a szép pillanatokat! Következhetett a pihenés, karácsonyi ünneplés és a szilveszteri buli, hogy aztán januárban újult erővel vessük magunkat a küzdelembe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése