Miután kitisztult a fejünk a Lendület-PPKO felett aratott lehengerlő győzelmet követően, igencsak nyugtalanul teltek napjaink és éjszakáink. Tudtuk ugyanis, hogy ennek a sikernek csak akkor látszódik meg igazán az eredménye, ha ezt a bravúrt egy újabbal tetézzük: ha képesek leszünk felülmúlni azt a csapatot, amelyiket eddig még megszorítania sem sikerült senkinek. Azt a csapatot kellett volna legyőznünk, amelyik átlagosan 13:3-ra nyerte meccseit. Azoknál a játékosoknál kellett volna (legalább egy nap erejéig) jobban játszanunk, akik az első fordulók óta uralják a ranglistát. A pontszerzés lehetősége a lehetetlen határát súrólta, de legutolsó mérkőzésünk eredménye táplálta (az eddig sem csekély) önbizalmunkat, és amúgy is: sosem állunk ki előre feltett kézzel! Következett tehát a Sebezhetetlenek, az OTP Sportköre elleni összecsapás!
A meccsre történő rákészülésre bőven volt időnk, hiszen több mint két hét telt el a képregénybe illő, emlékezetes Lendület-PPKO elleni hős-csata óta. Ugyanis szabad hetünk volt a harmadik fordulóban, az OTP meccs pedig egy héttel később egy pénteki napra esett. Szokásos esetben a pénteki nap azt jelentette volna, hogy vajon hogyan tudjuk összevakarni a négy játékost. Ez a mostani meccs azonban egy igazi presztízs csata volt, ezért többen is jelezték részvételi szándékukat: Vaszil, Markó Tamás, Laci, a két Tóth (Attila és Tamás), Philipp mind jelentkeztek bevetésre. A hosszú bizonytalanság, a legütőképesebb összeállítás kiválasztásának felelőssége nagy súllyal nyomta a MAFC tagjainak vállát. Hosszas tárgyalások, brainstorming, pro-kontra érvek felsorakoztatása után után végül Tóthék maradtak ki a kiválasztottak közül. (Tamás kimaradása talán különösen hangzik, lévén ő üldözte legközelebbről a ranglistán az OTP-seket. Viszont az Autóklub "csarnokban" hosszú évek során szerzett rossz tapasztalatok, a védő stílusnak nem kedvező terem-méret és egyéb kedvezőtlen körülmények rombolták lelkesedését, és a bizonytalanság miatt remegő kéz már fél vereség!)
Gyorsan még fussuk át a száraz számokat a meccs előtt: az őszi meccset 10-6-ra vesztettük el ellenük, ezzel az eredménnyel mi szorongattuk meg őket legjobban az összes csapat közül. Az OTP legjobb játékosa, Hegyi László (98%) szezonbeli egyetlen vereségét Vaszilnak köszönhette, rajta kívül döntő szettig is csak nagyon kevesen jutottak el ellene. Ondré János (90%) a ranglista második helyezettje is csak négy vereséget számlált (eddig...). Makk Zsoltot kaptuk el legjobban ősszel (3 vereség), de ezzel együtt is ranglista ötödik 81%-os teljesítménnyel. Somogyi Rolandot (72%) viszont csak Vaszil tudta megverni közülünk ősszel.
Mint az eredmények mutatják, nagyjából az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára, azonban a meccs előtt senkin sem látszott a nyugalom! Sem a játékosokon, akik az első körben pályára léptek, sem a "megfigyelő állásban", a közös teremben elhelyezkedő drukkoló csapattagokon. Laci az első meccsen sajnos nem tudta megszorongatni a legyőzhetetlen Hegyit (0-3), de nem szomorkodhattunk sokáig, hiszen Philipp-nek nagyon szép játékkal sikerült megverni az OTP másik ászát, Ondrét (3-1)! Vaszil is lebontotta Makk Zsolt fal-védelmét, hiába tud az OTP játékos majdnem mindent visszadroppolni, Vaszil falrepesztő ütései és pörgetései meghaladták képességeit (3-0). A koronát a körre Markó Tamás győzelme tehette volna fel, de sajnos hiába sikerült a rossz kezdés után heroikus küzdelemmel visszakapaszkodnia, a döntő szettre újra Somogyinak sikerült extra energiát összeszednie (2-3). Az első meccsek a várt (remélt) fej-fej melletti harcot hozták.
Joker-kártyánkat (Philipp) játszottuk ki a második kör első meccsén az OTP ellen, de sajnos nem gondoltuk volna, hogy az ő adu-ászuk ebben a játékban üt ma mindent! Egy szettet sikerült csak Philippnek lopnia tőle, ezzel a nap legeredményesebb játékosa volt Hegyi ellen. A Vaszil-Ondré meccsen viszont megszakadt egy sorozat: ősszel Vaszil már előre temette magát Ondré ellen, mondván hogy még sosem verte meg. Mostantól ha összekerülnek valaha is, ez már nem lehet kifogás! Késhegyre menő harcban ugyanis ma Ondré volt kénytelen fejet hajtani (3-2). Ezzel ma már a második vereségét szenvedte el és emiatt láthatóan kezdett felmenni benne a pumpa. Markó Tamást szerencsére nem viselte meg ennyire lelkileg, hogy Somogyi ellen kicsúszott a meccs a kezei közül, és a meccset okosan irányítva "simán" verte Makk Zsoltot (3-1). Dobi Laci sajnos már nem volt ennyire eredményes Somogyi ellen, nagy mumusa lehet Roland Lacinak, mert ősszel sem sikerült szettet nyernie ellene (0-3). Egyik csapatnak sem sikerült előnyhöz jutnia a félidőig: 4-4 volt az állás.
Az előző fordulónál már beharangoztam a nap egyik legjobban várt összecsapásának eredményét. Ugyan kicsit reménykedtünk benne, hogy Vaszil megismétli őszi bravúr-győzelmét Hegyi ellen, de ma igazán sansza sem volt (0-3). Biztos az utolsó meccsre tartalékolta energiáit! Szerencsére azonban a következő leosztásban nekünk kedvezett a lapjárás és bekövetkezett, amire igazán csak legmerészebb álmainkban gondoltunk: Markó Tamás türelmes, szép és eredményes játékával ellenállt Ondré elkeseredett, kapkodó, de ezzel együtt is félelmetes támadásainak és a meccs végén győztesen hagyta el a küzdő-ketrecet (3-2)! És még mindig nem szakadtunk le az OTP-ről! Sőt! A következő mérkőzésen az eddig kicsit indiszponáltan játszó Laci akarással ellensúlyozta az aznapi rossz formát (kicst elcsúszott a formaidőzítéssel, mert csúcsformája két héttel később jött ki a KSI elleni I/B-s meccsen) és szoros meccsen, nem szép játékkal, de győztesen került ki a Makk elleni összecsapásból (3-2)! Philipp pedig Somogyi ellen folytatta azt, ami Ondré ellen már eredményes volt: iskolázott megoldásai és pontos befejezései megint nyert meccset hoztak a MAFC csapat konyhájára (3-1). Ezzel már túlléptük az ősszel nyert meccsek számát, és ebben az volt az igazán szép, hogy még hátra volt egy kör! Innentől minden nyert meccs
Hegyi ma (is) elsöprő formában volt, vitte hátán az OTP csapatát: az utolsó körben ennek kárvallottja Tamás volt (0-3). A másik pályán vitézkedő Lacinál titokban azt reméltük, hogy a Makk elleni győzelem önbizalom-növelő hatásának köszönhetően talán ma újabb meglepetésnek örülhetünk. Nem mintha panaszkodnunk kellene az eddigiek miatt, de a jóból sosem elég! De ezen a meccsen azért Ondré rendesen összekapta magát és sajnos esélyt sem adott Lacinak (0-3). Azonban a ponszerzést jelentő győzelme(ke)t igazán nem is ettől a meccstől, hanem az utolsó kettőtől vártuk: Philippnek kellett legyőzni az eddig nyeretlen Makk Zsoltot és Vaszilnak az OTP legalacsonyabb százalékkal rendelkező játékosát, Somogyi Rolandot. Philipp nagyon be is kezdett, simán hozta az első szettet és a másodikban is elhúzott 9-5-re. Vaszil már biztosra vette a győzelmet és el is hagyta a megfigyelő állást, hogy a még játékban lévő Lacit buzdítsa a ketrecben, ekkor viszont sajnos Philipp megtorpant a győzelem kapujában és Makk Zsolt kiegyenlített. Onnantól az összes MAFC játékos személyes jelenlétével is igyekezett lelket, erőt önteni csapattársukba, hogy behúzhassa ezt a fontos meccset. Nagy akarással és jól is játszott tovább Philipp, de Makk Zsolt is bevetette minden tudását, fortélyát és most Fortuna is az ő pártját fogta. Ezt már nem tudta ellensúlyozni Philipp és nagy bánatunkra kikapott 3-1 arányban. Vaszil eközben kis megingással behúzta a Somogyi ellen meccset (3-1) és ezzel kicsit megkönnyebbülhettünk, mert ilyen nagy küzdelem után nem érdemeltünk volna vereséget.
Ennek ellenére kicsit felemás érzéssel konstatáltuk a 8-8-as végeredményt. Nagyon szép eredmény az oroszlán barlangjából pontszerzéssel távozni, de felhőtlenül boldogok azért nem voltunk, mert feljutási reményeinket csak a győzelemmel tudtuk volna életben tartani. Másrészről pedig jó visszagondolni a hatalmas csatákra, a kiharcolt győzelmekre az esélyesebb játékosok ellen, a csapattársaink buzdítására. Jó lenne, ha több ilyen meccsre is lehetőségünk lenne a BP II-ben, mert sajnos kicsit szétszakadt a mezőny és szezononként (ősz/tavasz) csak 3-4 ilyen meccsre van kilátás. De ezt a küzdelmes és emellett nagyon sportszerű körülmények között vívott mérkőzést sokáig őrizni fogjuk emlékezetünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése