Miután két vállra fektettük a bajnokság egyik nagyágyúját (Lendület-PPKO) és ráijesztettünk a veretlen listavezetőre (OTP), vissza kellett térnünk a hétköznapi körforgásba: a következő hetekben azokkal a csapatokkal csapunk össze, akik a bajnokság hátsó régióiban tanyáznak. Ellenük természetesen csak a győzelem lehet az elfogadható eredmény és ha nem engedünk ki, akkor az egyéni ranglistán is van lehetőség a javulásra. Elsőként a Statisztika PSC-Örökzöld csapata került sorra.
Az őszi végeredmény meggyőző fölényt sugallt (12-4), azonban ebben az esetben ez kicsit csalóka. Azt az eredményt még Katus Feri hathatós segítségével és mind az öt 3-2-es meccs sikeres abszolválásával sikerült elérnünk. A mostani mérkőzésen természetesen már nem számíthattunk felsőbb osztályokban szereplő játékosra, saját erőből kellett megoldanunk a feladatot. Ezért nem is becsültük le az ellenfelet és egy elég ütős felállásban fogadtuk a Statisztika csapatát: Dobi Laci, Markó Tamás, Tóth Attila és Tóth Tamás készült a kötelező győzelem megszerzésére. Az ellenfélnél elég sok játékos megfordult a szezon folyamán, eddig 7-en léptek pályára a Statisztika színeiben, ezért kíváncsian vártuk, kik érkeznek meg erre az összecsapásra. (Mellékesen ezt a listát toronymagasan mi vezetjük, eddig 11 embert vetettünk be MAFC III-asként.) Azt azért nem bántuk volna, ha az aznapi összeállításból kimaradt volna Demeter József (85%), aki az OTP-sek és Kaposi mögött a legjobb játékosnak számít a bajnokságban (a pinyo.hu-n kicsit hátrébb szerepel, mert elírták a Kispest elleni eredményeket). Sajnos azonban kezdésre ő is megjelent, hogy megbosszulja az ősszel elszenvedett 2 vereségét. Mellette Demeter Zoltán (14%) és két fiatal leány: Bakó Szilvia (40%) és Frecska Orsolya (30%) igyekezett borsot törni az orrunk alá.
Bemelegítő ellenfélként Laci Zoltánt kapta meg és simán hozta a meccset, mint az elvárható is volt. Attila győzelme már kicsit döcögősebbre sikeredett, a fiatal Szilvia tenyeres ütéseinek ereje és zavaró fonák rövid szemcséje okoztak meleg perceket Attilának, de szerencsére végül győzött a rutin. A másik lánynak egyáltalán nem feküdtek Markó Tamás szervái és ha vissza is tudta adni néha, a kapott ziccereket hiba nélkül bevágta Tamás. Eddig minden szép és jó volt, és talán még megbocsáthatjuk Tóth Tamás vereségét is az okosan játszó Demeter József ellen. Azt azonban már nem, ahogy lehurrogta a segíteni akaró csapattársakat! Ezt a hozzáállást kerülni kéne a későbbiekben!
Laci Szilvia ellen folytatta aznapi menetelését, megint szettvesztés nélkül sikerült nyernie. A következő meccsen jött az első intő jel: Tóth Attila képzett játéka már sokkal jobban feküdt Frecska Orsolyának, de arra azért mégsem gondoltunk, hogy a MAFC bajnoka nem bír el egy a BPII-ben sem a legjobbak közé tartozó játékossal! Sajnos amikor meglegyintette a vereség szele, elbizonytalanodott és kapkodni kezdett Attila, amit jól használt ki ellenfele és nyert. Demeter József az eddigi játék képe alapján sajnos aznap magasabb kategóriát képviselt, mint a MAFC-osok és ezt Markó Tamás ellen is bizonyította sima győzelmével. Ebből is látszott, hogy nem szórhatunk el könnyebb meccseket, mert a végén még szoros lesz! De (egyelőre) még nem tartottunk ott, a félidei 5-3-as eredményt Tóth Tamás állította be a gyengébb Demeter ellen behúzott mérkőzéssel.
Mint azt ma eddig megszokhattuk, Lacinak az Attilát verő Frecska ellen sem kellett búslakodnia vesztett szett miatt. Ha ilyen jól játszik, talán még Demeter Józsefet is megszorongathatja! Ezzel próbálkozott Attila is, hogy kiköszörülje a tekintélyén esett csorbát és látványos meccset játszottak Demeterrel. Attila fel is szívta magát rendesen a meccsre, de ez még így is kevés volt, hogy legyőzhesse a Statisztika húzóemberét. Az eddigi MAFC-osokhoz hasonlóan Markó Tamásnak sem okozott problémát Demeter Zoltán megverése. A másik Tamásról ez már nem volt elmondható, folytatta enervált játékát Bakó Szilvia ellen. Csak tapasztalatának volt köszönhető, hogy nagy nehezen végül győztesen került ki a meccsből. Az egy pont már megvolt de ezzel természetesen még nem lehettünk elégedettek!
Nagy reményeket fűztünk az eddig hibátlan Dobi Lacihoz, azt reméltük, hogy talán ő fogja eljuttatni csapatunkat a győzelemig. Nem volt könnyű dolga, hiszen a másik csapatban Demeter József is jól vitézkedett aznap. Sajnos nemhogy a nyert meccsből, de még az izgalmakból sem sok lett: József ma mindenkinél jobb volt. Aztán arról, hogy mégse szenvedjünk hiányt izgalmakban a meccs végére, Markó Tamás és Tóth Attila gondoskodtak. Tamásnak nem sikerült megbarátkoznia a szemcsével, viszont közelebbi ismeretségbe került Szilvia félelmetes tenyeres ütéseivel. Sajnos kikapott 3-1-re és el is vesztette a kedvét aznap estére... Attila pedig időközben érthetetlen módon 2-1-es hátrányba került a 14%-os Demeter Zoltánnal szemben! Kezdett forró lenni a talaj a talpunk alatt! Ha kikap, akkor az utolsó meccs fog dönteni a 2 pontról. Az pedig nem lett volna életbiztosítás Tóth Tamás lelkesedését és kedvét elnézve... Szerencsére erre nem volt szükség, mert Attila kiszenvedte a 3-2-es győzelmet, ezzel az utolsó meccs tét nélkülivé vált. Ez látszott Frecskán is és Tamáson is, egymást múlták felül érdektelenségben. Tamás győzelmével a végére kozmetikázódott az eredmény MAFC szemszögből: 10-6-ra nyertünk.
Ezzel letudtuk a kötelezőt, de az OTP elleni (fél)sikerrel ellentétben ezt a meccset nem megjegyezni kéne, hanem gyorsan elfelejteni. Egyedül Laci játéka nem hagyott kívánnivalót maga után. A többiek mind a tudásuk alatt teljesítettek, és főleg a jókedv és a felszabadult játék öröme hiányzott a csapatból, valamint Attilának ennél jobban kéne koncentrálnia. Messze van még a bajnokság vége, ez a meccs egy (újabb) figyelmeztető jel volt, hogy a jó eredmény érdekében minden alkalommal illene rendesen odatenni magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése