Köszöntöm a blog olvasóit, ezen a héten nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy "papírra" vessem legújabb mérkőzésünk beszámolóját. Blogunk rendíthetetlen írója ugyanis szabadságot kért a hétre és kezembe nyomta a stafétát. Egy hét pihenő után a Kőbánya csapata látogatott otthonunkba. Sokan a sörre asszociálnak a névből, a friss nedűvel azonban nem az ellenfél, hanem szeretett Szakosztályvezetőnk lepett meg minket. Ugyanis az üres fordulóban 3 játékosunk segítette győzelemhez a MAFC II. csapatát, ezzel köszönte meg segítségünket. Azonban nem szerettünk volna előre inni a medve bőrére és félretettük a különleges házi főzésű (nem éppen világos) barna, vörös és fekete söröket.
Az ellenfél ugyanabban a felállásban látogatott el hozzánk, amellyel ősszel fogadtak minket. Továbbra is Borbély Andor viszi a hátán a csapatot Bottka Lászlóval, Boros Lászlóval és Molnár Józseffel kiegészülve. Nálunk Dobi Laci maradt egyedül az őszi csapatból. Markó Tamás és Tóth Attila jelentkeztek még játékra és mivel Tóth Tamás ma nem tudott segíteni minket, egy ifjú titánt hívtunk a kerületből Páldi Gyuri személyében, aki ott már nem nagyon veszít meccset, így kíváncsian vártuk, hogy itt mire lesz képes.
A laza bemelegítés és fennkölt köszöntés után Dobi-Molnár és Tóth-Boros mérkőzésekkel vágtunk neki az estének. Laci nagyobb megerőltetés nélkül húzta be első meccsét, ami ritkán mondható el róla (3-0). Attila hasonlóképp győzedelmeskedett Boros ellen és már szurkolhattunk is az újabb győzelmekért. Tamás azért kicsit megizzadt Bottka ellen, aki jól operált szemcséjével, végül szoros szettekben Tamás diadalmaskodott 3-1 arányban. Következett Gyuri, aki egyáltalán nem illetődött meg az új környezetben. Még az anti sem zavarta, magabiztos pörgetéseivel - akár asztal fölött akár távolról indítva - kényszerítette térdre Borbélyt, az ellenfél legjobbját (3-1)! Sakkban a világos kezd, itt azonban hiába illettem ellenfelünket ezzel a jelzővel, alaposan beragadtak a rajtnál.
A következő körben gondoskodtunk arról, hogy továbbra se tegyék meg a kezdő lépést a pontszerzés felé. Laci ismét könnyű győzelmet aratott, ezúttal Boros László ellen. Bottka fonák szemcséje kevésbé zavarta Attilát - mint nem sokkal ezelőtt Tamást -, egy szettet leszámítva magabiztosan győzött. Borbély antija viszont megálljt parancsolt Tamásnak: tudtuk, hogy nem szereti ezt a borítást, mégis bíztunk a győzelemben ismerve Tamás kitartását. Az első két szett azonban nagyon hamar elment, a harmadikban pedig hiába haladtak fej-fej mellett, nem sikerült fordítani. Gyuri újabb győzelme viszont tekintélyt parancsoló volt Molnár ellen, szinte nem engedte pontot csinálni ellenfelét. A félidőben már 7-1 volt ide!
Kiengedni viszont sosem szabad, ennek szellemében lépett pályára Laci Bottka ellen. Éltek még az őszi emlékek, mikor is Bottka Donic Piranja-ja csipkedte, ma azonban nem lehetett kizökkenteni Lacit, ismét győztesen hagyta el a pályát. Ekkor érkeztünk el az este legizgalmasabb mérkőzéséhez. Attila próbált fogást találni Borbélyon. Ebben segítette tanácsaival Bódis Attila és szurkolásával a többi MAFC-os jelenlévő. A szettek végén a legnagyobb különbség 3 pont volt, naná hogy döntő szettben csak 2! Sajnos nem a mi javunkra, így a heroikus küzdelem után Borbély örülhetett második győzelmének. Tamás szerencsére gyorsan túltette magát előző körös vereségén, legyőzte Molnárt - bár kívülről kicsit izgultunk a néha bohóckodásnak tűnő ütések miatt. Boros sárga lapja színesítette a következő meccset, Gyurit viszont nem zavarták a körülmények, ezt is higgadtan nyerte. Ekkor már félelem nélkül mesélt előző héten beszerzett új ütőfájáról, amiről kiderült: jó választás volt!
Az utolsó körre világossá vált: a győzelem már megvan, a többi meccs csak formalitás. Erre akart utalni utolsó meccse előtt Borbély, hátha Lacit megzavarja egy kicsit. Majdnem sikerült is neki, - törölközésekkel, időkéréssel, meg persze a jól megszokott antijával tördelte a játékot - de Laci szíve a helyén volt, nem engedte ki a kezéből a győzelmet. Attila az utolsó meccsén majdnem ránk ijesztett, de a szorosan elvesztett első szett után nem engedte érvényesülni Molnárt és győztesen hagyta el a pályát. Tamás ismét felvette bohócruháját, de mikor Boros elhúzott 2-0-ra, megemberelte magát és jó szokásához híven megfordította a meccset. Maradt még a végére egy kis izgulnivaló: Bottka próbálta megállítani Gyurit, aki ellenfele 2-1-es vezetése után új erőre kapott - már amennyire az utolsó meccsen ez lehetséges - és magabiztos játékkal fordította vissza az eredményjelzőt neki kedvező állásba.
A győzelmünk szerencsére egy percig sem volt veszélyben, az őszi 13-3 után most 14-2-re sikerült nyernünk, ami ugyanúgy 2 pontot ér, mint egy megszenvedett szoros meccs. A meccs legjobbjai egyértelműen Laci és Gyuri voltak, de Tamásnak és Attilának sem kell szégyenkeznie, hiszen alaposan kivették ők is a részüket a sikerből. Reméljük sikerül átmenteni jó formánkat a következő fordulókra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése