Sajnos a szezon végére teljesen elfogyott a lelkesedés, miután a Kispest bravúros legyőzése után tét nélküli meccsek sorát kellett letudnunk. Mivel szezon előtti vágyunk, álmaink már nem válhattak valóra (dobogó, neadjisten feljutás) és helyezésünk olyan tömény betonba volt beöntve, amit a maffiózók tanúeltüntetési programja is megirigyelhetne, ezért a szezonzárás közeledési tempójával négyzetes arányban fogyott a játékosokban a küzdeni- és a nyerni akarás. Persze pingpongozni azért még most is szeretünk és akár a poén kedvéért is viszonylag könnyen össze tudtuk vadászni a jelentkezőket egy jó kis meccsre. Hát ilyen körülmények között vágtunk neki az utolsó előtti meccsnek, a BKV Előre elleni, idegenben sorra kerülő összecsapásnak.
Mint tudjuk, Dobi Laci és Markó Tamás mindig bevethető és náluk nem csak a jelenlétre, hanem a kiegyensúlyozott eredményességre is számíthatunk. Az előző mondat második része már jóval kevésbé igaz Tóth Tamásra, akinek kedv-ingadozási görbéjét akár egy bipoláris zavart bemutató előadás szemléltető ábráján is felhasználhatnánk. Szívhez szóló meghívót küldtünk Vaszilisznek is, hogy ha már ott lakik egy köpésre a pályától (Örs Vezér tér), igazán felhasználhatná ezt a meccset némi felkészülésre a hírhedt BVSC ellen esedékes visszavágóra. Sajnos a családi körben eltöltött est vonzóereje felülmúlta a BKV meccs által nyújtott élvezet-faktort, tehát aznap (sem) számíthattunk sztár játékosunkra. A helyét Kovács Attila igyekezett betölteni több-kevesebb sikerrel.
Azért a BKV-seknek sem volt fenékig tejföl ez elmúlt időszak ám, hiszen mint azt az index.hu is hírül adta, a BKV felhagyott a dolgozók sportolási lehetőségeinek finanszírozásával. Mostantól egy pingpong meccsre és egy edzésre is kemény magyar forintokat kellett kipengetniük a sportolóknak a saját zsebükből. Lássuk a szokásos csapat-mustrát(ha megbocsátanak az olvasók egy kis csúsztatásért, a százalékok a szezon végi mutatókat fogják jelenti). Az ősszel két vállra fektetett, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy földbe döngölt ellenfél magja megmaradt: a fonákon szemcsével zavaró és tenyeressel gyilkos Varga Éva (62%), a hasonló felfogásban játszó Szigeti Béla (58%) mellett aznap megint találkozhattunk a szép játékot játszó Arlói Zsófival (47%) is. A BKV azonban bevetett egy titkos fegyvert is Sipos Zoltán (84%) személyében. aki ugyan kevésszer került bevetésre, de olyankor rendesen borsot tört az ellenfelek orra alá.
A nem túl kedvező előjelek ellenére Dobi Laci lehengerlően kezdett, hiszen az ellenfél húzóemberének számító Évát egy szett vesztésével abszolválta. Attilán látszott a meccs rutin hiánya (mostanában csak akkor jutott lehetőséghez, ha a "kemény mag" tagjai közül valaki hiányzott), hosszú idő óta első csatájában sima vereséget szenvedett Szigeti ellen. A Sipos Zoltán vs. Tóth Tamás meccs már nagyobb csatát hozott, de az otthonosabban mozgó Sipos kis megingások mellett könnyedén túltette magát a szemcse zavaró hatásán. Ez a meccs aztán adu ász szerepet töltött be a kimenetelt illetően, hiszen a vereség után Tamás már csak a zombi alteregóját küldte be a meccsekre, miközben ő barátságos diskurzust folytatott Zsófi apukájával és az időközben megjelenő barátnőjével, Csillával. A Markó Tamás - Arlói meccsen az iskola játékhoz szokott Zsófinak egyáltalán nem ízlettek Tamás megoldásai ("3rd ball attack"), Tamás győzelemmel iratkozott fel a meccslapra.
És most eljött az a pont, ami a meccsen is: a teljes érdektelenség sötét árnya vetült rám és sajnos nem tudok életszerű, izgalmas beszámolóval szolgálni a továbbiakról. Őszintén szólva innentől nem is követtem a meccset, de egy-két emlékezetes élethelyzetet megpróbálok felidézni: ilyen volt a hangulatos drukkoló-terem, ahol a kerületi Autóklub meccsekről megszokott monitorokon és eredményjelző kijelzőn követhettük az arénában küzdő felek meccsének alakulását, és ki-ki a csapat-elkötelezettségének megfelelően szoríthatott és kommentálhatta az összecsapások alakulását. Ha valaki nem ismerné a helyszínt: a meccsek két külön kis teremben zajlanak, de egy monitor tv-n nagyrészt látható a meccs (kivéve védő játékosok esetén :) és egy digitális kijelző mutatja az eredmény alakulását. A meccs folyamán végig baráti hangulat uralkodott és sporttársi légkör lengte be ezt a termet.
Persze az első forduló után még nem teljesen dőlt el a meccs: Attila és Tamás is csak 3-2 arányban szenvedett vereséget Varga ill. Szigeti ellen. Tamáson Laci szurkolói jelenléte sem tudott segíteni, amikor 0-2 után Szigeti jobban akarta a győzelmet és nagyobb vállalkozó kedvével megfordította a meccset a feltűnően passzív Tamás ellen. Az adu ász/joker/piros hetes/... szerepben "tetszelgő" Sipos esélyt sem adott Markó Tamásnak, játszi könnyedséggel tette vissza Tamás cseles szerváit. Laci alakította a "Last Standing Man" szerepet, miután 3-2-re legyőzte Zsófit, pillanatokra belépve a fővárosunkba látogató Bruce Willis bőrébe, aki a karaktert formázta meg az eredeti filmben.
Innentől aztán Tóth Tamás pörgetett, az őt ismerők ebből már tudhatják, hogy ez mivel jár... 3-6 után még Markó Tamás szépített a sérült Szigeti Béla legyőzésével, de Sipos már Lacinak is nagy falatnak bizonyult és Kovács Attila is hiába szorongatta Zsófit, az "aki kevesebbet támad, az nyer" típusú összecsapásból Zsófi került ki győztesen. Nagyon feltűnő volt, hogy aki támadott, a legritkább esetben nyert pontot bátorságával. 8-4 után már lemondtunk a pontszerzésről is.
Nem hiába koptattuk a padokat az egyetemen sok éven keresztül, éles elménkkel már a jövőbe láttunk: az utolsó körben már mindenki tudta, hogy ez nem a mi meccsünk lesz. Egyedül az Erő Kapitánynak (Laci) sikerült csak győztesen elhagynia az arénát, a többieknek bevert orral és vérző fejjel kellett távozniuk (persze ezt képletesen kell érteni). Tényleg valaki ismeri az eredeti "Captain Power and the Soldiers of the Future sorozatot" (http://www.captainpower.com)? Gyerekkorom meghatározó sorozata volt :)
Tehát kikaptunk (11-5-re). Akkor sem és most sem sikerült letargiába ringatnunk magunkat az elszalajtott lehetőséget látva... Jó meccseket játszottunk, de fejben nagyon nem voltunk ott. Lehet bűnbakot keresni (a szezonban eddig 2-nél kevesebb nyert meccs alá nem adó Tóth Tamás kínálja magát), de a fő bűnös a bevezetőben emlegetett tét-hiány lehetett. Talán az utolsó meccsre a BVSC elleni visszavágás vágya felpörget majd minket, de sajnos a mindent-tudó tükör azt mondja, hogy nem így lesz... Mivel ezt a beszámolót 2 hónap távolságból írom, már könnyen jósolgatom a következő meccs eredményét :)
A teljesség kedvvért azért még lesz írás a BVSC meccsről is, és az idők folyamán egy összefoglaló is elkészül majd az idei szezonról. A kitartás meghozza a gyümölcsét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése