Közeledik a szezon vége, lassan tényleg beköszönt a jó idő, többek között ennek is betudható, hogy a hátralévő meccseket nem övezi túlzott érdeklődés. Mindenkinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy tiszteletét tegye a pingpong teremben.
Döcögősen indult már a csapat összeállítása is, mindenki csak feltételesen jelentkezett játékra, senkiben sem csordult túl a lelkesedés és a versenyszellem. A héten a Budai XI SE csapatát fogadtuk, akik a szürke középmezőnyben bújnak meg. Ősszel - szorosnak nem nevezhető - 12-4 arányban győztük le őket idegenben, ezért hazai pályán is csak a győzelem jöhetett szóba. Az "egymásra várást" Laci zárta rövidre nem sokkal a meccs előtt, melynek eredményeképp kialakult a végleges összeállítás: Dobi Laci, Falusi István, Markó Tamás, Tóth Tamás. A lelkesedés pedig ahelyett, hogy megjött volna, inkább csak tovább romlott. Történt ugyanis, hogy Markó Tamás - jó szokásához híven - a meccs kezdete előtt 1 órával a terembe sietett, hogy legyen ideje bemelegíteni. Meglepődött viszont, hogy a termet birtokba vették judo-sok és táncos lábú hölgyek is (persze nem egyszerre :)). Azonnal riasztotta Lacit, hogy baj van a termet illetően, jóval több pakolásra lesz szükség mint általában. Mire a többiek a helyszínre értek, még nagyban folytak az előkészületek, az asztaloknak hűlt helye volt, előbb a tatamikat kellett odébb pakolni az útból. Közben az ellenfél négyese is megérkezett: Fegyver Gyula (53%), Pirinyi Csaba (51%), Szabó László (35%), Czomba Imre (23%). Igyekeztünk legalább egy asztalt felállítani és a hozzá tartozó küzdőteret kialakítani, ami azt eredményezte, hogy nekünk - a korai érkezés ellenére - szinte nem maradt időnk a bemelegítésre. A bíró sporttárs se könnyítette meg helyzetünket, sürgetésével és percenkénti kéréseivel "bomlaszottta" csapatunkat.
Csak sikerült aztán úrrá lenni a helyzeten, a jelképes bemelegítés után pedig jöhetett a sportszerű köszöntés, melyben a spori tovább fokozta szereplési vágyát: a meccs végkimenetelének alakulását egészítette ki a döntetlen lehetőségével, reméljük nem fogadott erre nagyobb összegben. Kezdődhetett hát az utolsó hazai mérkőzés, ami továbbra is a totális érdektelenség határát súrolta. Miközben Laci és Falu nekifesztültek első ellenfelüknek, a két Tamás valahol hátul melegített tovább és az amúgy sem népes "edzősereg" se a mi meccseinkkel és a nekünk való szurkolással foglalkozott. Utóbb kiderült, erre nem is nagyon volt szükség. Falu simán nyert Szabó László ellen, s bár Laci - régi szokását felelevenítve - nehezen melegedett bele Pirinyi Csaba ellen, a döntő szett után végül győztesen hagyta el az asztalt. A két Tamás se kapott túl sok bíztatást az első körben, de ők is vették az akadályt, 4-0-al vittük az első kört.
A második kör eleje olyan gyors volt, hogy szinte észre se vettük, hárman 3-0-al gázoltunk át ellenfeleinken, egyedül Tóth Tamás lógott ki a sorból, aki nem követte elődei példáját. Gyorsan eladott 2 játszmát Pirinyi ellen és hiába kapaszkodott fel döntő szettig, végül alul maradt a pörgetésnek álcázott üres támadásokkal szemben.
Még egyszerűbben alakult a meccs következő szakasza, 4 könnyű győzelemmel bebiztosítottuk aznapi 2 pontunkat, amit szimpla gratulációval konstatáltak a jelenlévők - továbbra se történt említésre méltó megmozdulás.
Nem úgy az utolsó körben. Laci ekkor játszott Fegyver Gyulával, aki papíron legerősebbenk mutatkozott, aznapi 3 vereségével azonban nem jelenthetett komolyakadályt Laci számára sem. Az első szett mindenesetre elment, a második elején pedig egy apróság zavarta meg a játékot: a bíró sporttárs rossz helyre számolt - akarom mondani lapozott, a számolást ugyanis mellőzte - egy poént, amire Markó Tamás hívta fel Laci figyelmét a pályán kívülről. Szegény Laci annyira összezavarodott ezen a semmiségen, amit máskor félvállról elintéz, hogy 2-4 után nem tudott poént csinálni. Tamás szárnyai alá vette, remélve hogy megfordítja a meccset. Egészen a döntő szettig kapaszkodott Laci a szurkolásnak köszönhetően, ott azonban ismét fordult a kocka, kénytelen volt gratulálni ellenfelének. Eközben Falu is küzdött rendesen Pirinyi ellen. Tamáshoz hasonlóan neki se feküdtek az "üres pörgetések", csapongó játéka nem hozta meg a sikert, döntő szettben maradt alul végül. A nap utolsó meccsén Tóth Tamás kapott ki majdnem a leggyengébb Czomba imrétől, de megkímélte magát és minket egy ilyen "érdekes" eredménytől, valamint attól is hogy az utolsó kört nyerje a Budai SE.
Amilyen gyorsan indult a meccs, a vége jócskán elhúzódott, így a reménykeltő korábbi befejezés (amit a spori is minden bizonnyal támogatott volna) elmaradt. Ha lehet mondani, még simábban nyertünk mint ősszel, 13-3 lett a vége, 3 elvesztett meccsünk mindegyike döntő szettes volt. A meccs legjobbja egyértelműen Markó Tamás volt, aki megerőltetés nélkül nyerte mindegyik meccsét. Tamásnak annyira jó kedve támadt, hogy Lacit meghívta egy pizzára, de sajnos a többieket nem, akiket így nem sikerült rábeszélni az ünneplésre. Végül a Jam Pub-ban élőben hallgattuk a legújabb Megasztár ifjú tehetségeit egy jóízű vacsora mellett. Reméljük a hátralévő két meccs jobb hangulatú lesz, a jövő heti BKV elleni érdekesnek ígérkezik idegenben, annak ellenére hogy a héten pontot veszítettek a sereghajtó Gamma ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése