Régi szép népszokás pingpongos berkekben, hogy mikor virágba borul a vidék és elkezdenek csicseregni a kisrigók meg a fülemülék, akkor kiküldik a szabadba az embereket, hogy friss levegővel töltsék meg a tüdejüket és a labda kergetése helyett inkább hegymászással és biciklizéssel tartsák kondiban magukat. Sajnos a pingpong szövetség eszköztára elég korlátozott eme buzdítás foganatosítására, de hát ki a kicsit nem becsüli... Elég annyi, hogy most jött el az ideje, hogy szabadságra engedjék a pingpongos társadalmat, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy két hétig az 1930-as szesztilalomhoz hasonló drákói pingpongmeccs-tilalom lép életbe. Persze akkoriban is voltak szemfüles vállalkozók, akik megtalálták a kiskapukat. Nem volt másként nálunk sem, elvonási tüneteinket a Kispest elleni összecsapás 29. fordulóból történő előre hozásával próbáltuk enyhíteni.
Azért ennek is meg lesz a böjtje, hiszen a meccs eredeti időpontjában, május 1-jén önfeledt pingpongozás helyett majd a munkát fogjuk ünnepelni. Biztos sokan lesznek, kik gondolatban majd a munkának fognak örvendezni, a magunk részéről inkább a munka hiányának örömére fogunk néhányat koccintani. A koccintásra ma is lesz majd alkalmunk, feltéve ha sikeresen abszolváljuk előtte a mai feladatunkat, a Kispest két vállra fektetését. Ne igyunk tehát előre a medve bőrére, hiszen nem lesz sétagalopp az ütközet! Múltkor csúfos verést kaptunk idegenben, rendesen elagyabugyáltak minket. Jól példázza béka segge alatti teljesítményünket, hogy akkoriban Laci és Tóth Tamás "nyerő" emberek tudtak lenni 2-2 kiszenvedett nyert meccsükkel, amely szokásos esetben legfeljebb csak egy legyintésre lenne érdemes. Világverő igazolásunk, Vaszilisz pedig csak cifra szóvirágokkal és pipacsvörös fejével tudta emlékezetessé tenni azt az estét. Itt volt az idő, hogy helyreállítsuk a világ rendjét és feledtessük az őszi 10-6-os
Borítsunk gyorsan is fátylat a múltra, tekintsünk előre! Laci főnök meccs előtt a
Aztán mire kettőt pislantottunk, már nagyban folyt is a játék az asztaloknál. Laci igen vitézesen belekezdett, nem kellett túl sokat pislognunk hozzá, hogy a kézfogás és Tánczos Attila fejlógatása tároljon a szemünk elé. Pillanatok alatt elintézte őt a szemcse-specialista Laci mester (3-0). Azonban ha tekintetünk fókuszát a szomszéd pályára vetettük, akkor már igencsak nagyra kerekedhettek szemeink: itt már nem volt olyan rózsás a helyzet! Attila csak kamillázott, látva Bors Bence lendületes, fiatalos játékát. 0-2 után a harmadik szettben már egy fityinget sem adtunk volna a MAFC győzelemre, de aztán Bence behúzta a kéziféket, Attila pedig megtalálta a gázpedált és életben tartott győzelmi reményeinket (1-2). A meccs hátralévő része sem volt egy fáklyamenet! Igen nagy szüksége volt Attilának Fortuna istenasszony segítségére ahhoz, hogy végül mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére győztesként hagyhassa el a küzdőteret (3-2). Nem kevésbé volt izgalmas a Markó Tamás-Bordás József összecsapás sem. Igazi hullámvasút menetre hajazott a meccs, ahogy néha egyik, néha másik játékos kerekedett felül. Igazán kiegyenlített küzdelmet láthattunk. Tamás mindent megtett, hogy legyűrje a Kispest legeredményesebb játékosát és emberfeletti erőfeszítéseit végül siker koronázta: a 3-2-es eredményt a MAFC-osokhoz számolhattuk. Csapatunk eddig legjobb százalékkal rendelkező játékosa, Tóth Tamás pedig bemutatta, hogyan lehet őt könnyedén, megerőltetés nélkül a padlóra kényszeríteni. Tamás Urbán István brillírozásának lett a szenvedő alanya, a februárban 70. születésnapját ünneplő "aggastyán" megmutatta, hogy öreg ember nem vén ember (0-3)!
Laci győzelmével folytattuk a második kört, a végeredményben a legnagyobb meglepetés Laci egy vesztett szettje volt (3-1). Őszintén szólva Bence játéka sokat fejlődött az elmúlt hónapok során, de valahogy az volt az ember érzése, hogy hiába játszik jól, hatásosan Bence, "sajnos" igazi lúzerként a legrosszabb pillanatokban kap csuszát, neccet vagy hibázik el egyszerű labdákat. De ez már legyen az ellenfél csapat gondja! :) Attila küzdőszellemét már méltattuk Bence ellen, de most egy nehezebb akadályt kellett legyűrnie Bordás képében. Lehet, hogy ami elég volt 28% ellen, az már kevés lesz 73% ellen! Így is nézett ki az első két szett után (0-2), de aztán Attila nekifeszült, két-három sebességgel feljebb kapcsolt, ami pont elég volt a győzelem kivívásához (3-2). Attila teljesítményét, játékát elnézve szöget üt a szemlélő fejébe az a képzet, hogy ez a játékos bárkit meg tudna verni! Csak nem ártana, ha fejben végig a meccsre koncentrálna és nem kalandozna el a figyelme szerteszéjjel... A mai nap a fej-fej melletti küzdelmek napja volt és ennek megfelelően a Markó-Urbán meccs sem adhatta alább öt szettnél. Hiába furfangos az öreg, Tamás végig pariban volt vele, kivéve az utolsó szettben, ahol egy paragép módjára játszott, egy paragép pedig nem nyerhet egy vén csataló ellen (2-3)! Eme axióma megcáfolására sem kellett sokat várnunk, miután Tánczos hiába bombázta széjjel őt, Tóth Tamásnak egyetlen árva támadás kivitelezése, megütött labda nélkül sikerült nyernie ellene (3-2). A 6-2-es eredmény bizakodásra adott alkalmat, mellékesen pedig most már a félidőnél birtokoltuk az ősszel szerzett össz. pontszámunkat!
Bordásnak már itt volt az ideje, hogy kicsit megcsillantson abból, amivel a ranglista top 10 játékosai közé került. Legnagyobb pechjére azzal a Lacival került össze, aki hasonló babérokra pályázik! A küzdelemben aztán Bordás mindent bevetett, a pingpong ütések mellett a szájkarate cselfogásait is alkalmazta. De Laci nem méltatlanul érdemelte ki a Rezzenetlen Arcú címet, nem zavartatta magát a beszólások miatt és csak egészen picit zavartatta magát Bordás pörgetései által. A játék képéből azért néha kitűnt Bordás klasszis megoldásainak látványa, azonban Laci jól kezelte le és mozgékonyságával, meglepő támadásaival ellensúlyozta ezeket. Bordás legnagyobb elkeseredésére a végeredmény a számára a ma jól megszokott 2-3-at mutatta...Attila a küzdőszellem inkarnációjaként a végére megmihálylott öreg róka Urbánt gyűrte le, hiába mormogta magyarosan a nem létező bajsza alatt a jókívánságokat bicskanyitogató stílusban változatosság kedvéért Urbán, Attila nyert megint 3-2-re! Attila példaértékű küzdeni akarására máskor is nagy szükségünk lenne (BVSC?)! A négyleveles címerrel díszített úthengerként működő MAFC gépezetben a mai porszemet a Tamások jelentették, hiszen a Markó családnévre hallgató Tamás kisebb felhördülést kiváltva kikapott Tánczos sporttárstól (1-3). Kicsit érdemtelenül, de a győztes döfést Tóth Tamás vitte be a Kispest ellen Bors Bence ellen, ahogy a nagykönyvben meg van írva (3-0) (hiába, a szemcse a türelmetlenek ellen a legjobb fegyver!).
Hiába nyertünk, azért még a Sors tartogatott meglepő fordulatokat az estére. A negyedik forduló első meccsén Laci nagyon csökönyös volt Urbán ellen... Hiába vezetett már Urbán 2-1, 10-7 arányban, ekkor megszólalt az égi szózat és (csak Laci számára hallható módon) kinyilatkoztatta akaratát és mondá: "Neked kell nyerned, kiválasztott! Kérj időt!". Laci engedelmeskedett a sugallatnak. Miután feltöltődött mennyei mannával, már nem maradt kérdéses a kimenetel: Urbán tisztátalan átkai hatástalanul pattantak le az angyali páncélzatról és a Laci kezét felsőbb akarat által vezettetve ezek után már nem tudott hibázni. Miután fordított 7-10-ről, a döntő szettben a pokol sötét bugyraiba kényszerítette Urbánt (3-2). Jöhetett a jól megérdemelt pacsi! :) Attila vérszemet kapott eddigi nagyszerű győzelmeitől és Tánczosnak már csak egy szettet engedélyezett (3-1). A hátralévő meccsek már érdektelenségbe fulladtak: Markó Tamás és Tóth Tamás is megerőltetés nélkül nyertek a lelkesedésüket vesztett ellenfelük ellen.
Megtörtént tehát a jóvátétel, nyertünk letaglózó 13-3 arányban. Megmutattuk, hogy az őszi vereség csak egy botlás volt, ami ugyan sajnos igencsak sokba került nekünk (a dobogóba). A jól összekovácsolódott négyesünk a jelek szerint bármelyik Budapest II. osztályban szereplő csapat méltó ellenfele lehet, habár kis kihagyás is a győzelembe kerülhet. A tiszteletre méltó végeredmény mellett érdemes kiemelni azt a tényt, hogy a nyolc 3-2-es meccsből hetet mi nyertünk, ami akár fordítva is elsülhetett volna. Akkor pedig megint az őszi eredmény ismétlődött volna meg. Szerencsére mostantól már tét nélkül szállhatunk szembe a hátralévő ellenfelekkel, akik közül a BVSC ellen azért még jócskán van törlesztenivalónk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése