Legutóbbi mérkőzésünk alkalmával a Csepeli VAKE otthonába látogattunk, akik a középmezőnyt vezetve a hetedik helyen állnak a bajnokság vége felé közeledve. Ősszel viszonylag könnyedén győztük le ellenfelünket hazai pályán, most azonban nélkülöznünk kellett legeredményesebb játékosunkat.
Megszokottnak tekinthető felállásunk annyiban módosult, hogy Tóth Tamás helyett Tóth Attila jelentkezett játékra. Attila az előző fordulókban egyetemi elfoglaltságai miatt nem tudott szerepet vállalni, most viszont annál inkább örültünk, hogy segítségünkre sietett. Ráadásul felajánlotta, hogy elfuvaroz minket a meccs helyszínére, ami azért is szerencsés, mert nem egyszerű megközelíteni a termet, amiről eddig csak rossz híreket hallottunk. Csapatvezetőnk már egy héttel a meccs időpontja előtt felvette a kapcsolatot az ellenfél kontaktjával, a minél könnyebb odatalálás érdekében. Folyt is a szervezkedés a lejutást illetően, végül a Hauszmann utcai termünknél találkoztunk, ahonnan hárman (Attila, Markó Tamás, Dobi Laci) indultunk el Csepelre. Menet közben Tamás vezetési tanácsokkal látta el Attilát (kibicnek semmi sem drága), Attila azonban higgadt maradt és az útvonalra koncentrált (a Laci fejébe épített GPS segítségével) az ügyeskedő manőverek helyett. Negyedik emberünk (Falu) munkából sietett egyenest a helyszínre és a pontos útleírásnak köszönhetően ő is időben odatalált.
A pincébe(!) leérve szembesültünk a tényekkel, először is: itt nagyon hideg van. Szerencsére még több mint fél óránk volt a kezdésig, így bíztunk benne, hogy sikerül akklimatizálódni a meccs kezdetéig. A bemelegítés közben néztünk szét jobban, ameddig a szem ellátott, de délibábot nemigen fedezhettünk volna fel, ugyanis minden irányban fal állta tekintetünk útját. Még "szerencse", hogy Tóth Tamás ma nem játszott, neki valószínűleg kevés lett volna a hely. Nekünk éppen elég volt, bár Falu azért panaszkodott, hogy nem mer kiállni ha az asztal szélére kapja a labdát. Ezen kívül gondot okozott, hogy nem csak nekünk kellett alkalmazkodni, hanem ütőinknek is (kellett volna). A teremben ugyanis nagyon magas volt a páratartalom (a hideg ellenére), ami elég hamar lecsapódott a borításokra. Mindezek ellenére jókedvvel melegítettünk, ami megmaradt a beírásig, végre mindenki "szeretett" helyén játszhatott.
Ami az ellenfelet illeti, nem számítottunk meglepetésre, legalábbis az összetételt tekintve. Legtöbbször az Uhrin Márton (64%), Kardos Géza (53%), Pikó Imre (42%), Kertai László (22%) összeállításban játszanak. Most sem történt másként, így bíztunk benne, hogy nem tudnak meglepni minket a hazai pálya nyújtotta előnyök ellenére sem.
Az első meccset Laci vívta Kardos Géza ellen, de az őszi meccsükkel ellentétben szinte csak Laci szerzett tust és könnyedén nyert. A másik asztalon közben Attila csatázott Pikó Imrével, de egy szettet leszámítva magabiztosan húztuk be második győzelmünket. Következett Falu, aki meglepő magabiztossággal nyerte az első két szettet Kertai ellen, de hogy ne legyen sima, a harmadikat sikerült elvesztenie a leggyengébb mutatóval rendelkező játékos ellen. Végül győzött, miközben már szoríthattunk is Tamásnak a legerősebb csepeli játékos ellen. Osztották egymást rendesen Uhrinnal, végül döntő szettre került sor és sajnos nem mi örülhettünk a hektikus meccs után, megszerezte első győzelmét a Csepeli VAKE.
A második körnek is nyugodtan vágtunk neki, elsőként Attila gyarapította győzelmeinek számát, az antival operáló Kardos ellen nyert 3-1-re. Szerencsére Falu is tartotta megszerzett lendületét, ugyan most is vesztett egy szettet - ezúttal Pikó Imre ellen -, de bátor és okos támadásaival rendre sarokba szorította ellenfelét. Nem is Tamás lett volna, ha két könnyű szett után nem bohóckodik el egyet, végül nem született meglepetés, 3-1-re legyőzte Kertait. Laci következett Uhrin Mártonnal, aki vérszemet kaphatott Tamás legyőzése után és ennek szellemében küzdött a végsőkig. Laci hiába vezetett 1-0-ra és 2-1-re is, a döntő szettben esélye sem volt, így jöhetett a kézfogás és gratuláció Uhrin második győzelméhez. Ősszel viszonylag simán nyert Laci, úgy látszik, ennyit számít a hazai pálya. 6-2-re azonban továbbra is mi vezettünk, így félidőben meg sem fordult a fejünkben hogy baj lehet.
Jött aztán a feketeleves. Elfogyott a lendület Falu kezéből, ami eddig működött, az most nem akart összejönni és az első két szorosan elvesztett szett után nem volt visszaút. Tovább folytatódott a gyenge szereplés, ugyanis Tamás kapott ki szoros szettekben az eddig nyeretlen Pikótól. Elkezdtünk azon tanakodni, vajon mi okozhatja ezt a hirtelen visszaesést, de nem sikerült gyors megoldást találnunk. Laci végül is nyert Kertai ellen, de ő sem volt a helyzet magaslatán és a kör zárásaként Attila kapott ki a továbbra is veretlen Uhrintól. A kört 3-1-re elvesztettük, szépített az ellenfél 7-5-re. Kicsit megijedtünk, hogy baj lehet, első számú bűnösnek végül is a termet kiáltottuk ki. Megkeményedtek, párásodtak a borítások, már nekünk is kevés volt az addig elegendő hely. Tudtuk, hogy sokáig nem foglalkozhatunk ilyen külsőségekkel, mert az könnyen a győzelmünkbe kerülhet.
Némi aggodalomra adott okot viszont, hogy Tamás simán elvesztette első szettjét Kardos ellen, szerencsére magára talált és behúzta az egy pontot jelentő 8-ik győzelmet a csapat számára. Laci sem úgy játszott már a meccs végén mint az elején, nem érezte se a pörgetéseket, se az ütéseket, kénytelen volt addig visszaadni a labdát míg ellenfele - jelen esetben Pikó Imre - el nem rontja. Hosszas tologatások után csak megnyerte meccsét, ezzel biztosítva be a győzelmet, amit Attila fejelt meg Kertai elleni sima győzelmével. Már csak Falu volt hátra, aki szeretett volna több meccset nyerni Tamásnál, azonban nem volt könnyű dolga: a mai nap legjobbja, Uhrin Márton állt vele szemben. Hiába talált vissza a játékához, a döntő pillanatokban rendre hibázott, így fejet kellett hajtania ellenfele előtt.
Összességében jó meccseket játszottunk, 10-6-ra nyertünk, de egy-két győzelmet bizony csak a szerencsének és a rutinnak köszönhettünk. Kilépve a sötét, csepeli gyártelepi estébe megcsapott minket a "tavaszi meleg". A hűvös este ellenére legalább 6-8 fokkal melegebb volt kint, mint odabent. Attila segített a hazajutásban is, ezúton is köszönet érte! Következik a két hetes tavaszi szünet, melynek első hetében egy előrehozott meccs vár ránk: a Kispest csapatát fogadjuk és szeretnénk visszavágni az ősszel elszenvedett vereségért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése